A^RT BLOKK

Indusztriális romoktól, szeméttől, roncsoktól terhes tájak, magukra hagyott városrészek és tárgyak, gyerekjátékok, üres szobabelsők – mind jellemző és meghatározó motívumai Herman Levente művészetének és gondolatvilágának. Emberek nem vagy csak a legritkább esetben szerepelnek a festményeken, az élettelenség, stagnálás érzetét keltve ezzel. Első pillantásra ez a magárahagyottság, kietlenség egyfajta melankolikus, reménytelen hangulatot kelt.
A festményeket jobban szemügyre véve azonban Herman képeinek egy másik lehetséges értelmezési módja válik lehetővé: a képek teljes mértékben az Ember, az emberi jelenlét és, ha nem is egy pozitív, de egy ígéretekkel teli hangvétel által meghatározottak. Kérdés, hogy a képek miként határozzák meg magukat és mit ígérnek a szemlélőnek.
Az emberi alakok hiánya itt paradox módon pontosan a nem-jelenlévőségük szembetűnőségével húzzák alá az ember jelenlétét: az ember hiánya, annak csak reminiszcenciákon keresztül való felidézése kikényszeríti a nézőből az ember, az élet képzetét. A művész a negatív-tapasztalatszerzésen keresztül sokkal inkább emberközpontúvá, humánussá teszi képeit, semmint azt első pillantásra gondolnánk. Herman mindezt olyan eszközökkel segíti elő, mint a már említett tájban szétszórt és magukra hagyott romok, betondarabok, roncsok, kerítések. Ezek mindegyike közvetett módon ugyan, de az emberi jelenlét bizonyítékai, otthagyottságuk érzete pedig ismételten csak a jelenlét hiányát erősítik. Mindez tehát a térben és időben való jelenlét és nem-jelenlét kettősségének mesteri megjelenítése. Így a festmények egyszerre a természet (melybe jelen esetben a városi környezet is beleértendő) és ember külön-külön és egymáshoz való viszonyukban való ábrázolása.
Mivel Herman ezzel az ábrázolásmóddal egyfajta időn kívüliségbe helyezi képeit jelen és múlt egyszerre válnak láthatóvá. Az emlékek előtörnek és a szó szoros értelmében tapasztalhatóvá válnak, lenyomatuk kirajzolódik – a múlt bizonyos értelemben rányomja bélyegét a jelenre és jövőre. Herman emlékképei egyes esetekben szilárd, tapintható részei a kompozíciónak, máskor pedig sziluettszerűen, szellemképként jelennek meg. A gyermekkori naivitás és ártatlanság tárgyi megfelelői egyfajta végtelen körforgást hoznak létre a festményeken, összemosva a születés-hanyatlás-pusztulás-újrateremtődés határát.
Herman Levente legújabb munkái közül az Ilja Repin „Rettegett Iván és fia, Iván” című alkotásának parafrázisain is felfedezhetőek ezen kettősségek. Ám Herman sorozatán jól végigkövethető, ahogy az egykori orosz cárnak és fiának alakja hogyan „törlődik” ki a festményből, egészen addig, míg jelenlétük már csak hiányukban, emlékükben tapasztalható. A testek hiányával a cár szörnyű tette, fiának meggyilkolása és a saját tettének felismeréséből fakadó téboly és szorongás marad csak hátra. A kongó szoba üressége, ál-nyugalma, vörös izzása, magának a tettnek, a borzalomnak testi hiánya hívja életre mindazt, amit Repin az eredeti képen az alakok segítségével mutatott meg.

Képek adatai (balról jobbra):
Ilja Repin: Rettegett Iván és fia, Iván - 1885, olaj, vászon, 199,5 x 254 cm,
                                                      Tretyakov Nemzeti Galéria, Moszkva
Herman Levente: Rettegett Iván 1 - 2010, olaj, vászon, 80 x 100 cm
Herman Levente: Rettegett Iván 2 - 2010, olaj, vászon, 80 x 100 cm

Az Art BLOKK látogatói és a blog olvasói számára már ismerős lehet Csiszér Zsuzsi neve, illetve művészete. Csiszér képei sok esetben igen személyesek, sőt intimek; visszatérő motívum nála a nőiség, az anyaság, a család. Csiszér korábbi festményein e „belső világ” a képek „mellett”, a művész aláírásában jelent meg.

A „Lemezborítók” című sorozatán tűnt fel először egyfajta „vizuális, képes szignó”, egy lemez stilizált motívuma – ekkor még pusztán a „diszkóvilág” egy szimbólumaként. Ez változott szép lassan át egy egészen egyedi szignóvá, kézjeggyé, mely az idő múlásával és a művész családjának növekedésével bővült, kiteljesedett. Kezdetben, a 2000 körül készült festményeken egy egyszerű téglalap keretében egy magányos emberi alak sziluettje rajzolódott ki. Majd 2002-re több képén egy kisebb stilizált figura jelent meg a másik mellett – anyát és lányát jelképezve; 2004-ben pedig az anyával már két kislány és az apa képe is feltűnt, harmonikus családot formázva. 2006-ban azonban Csiszér szignójából eltűntek az alakok, helyüket újra egy kör vette át, ponttal a közepén – a „lemezes korszakkal” ellentétben immár a teljesség szimbólumaként. Majd a képes szignó egyre inkább eltűnt a művekről, hogy a tiszta kompozíciót semmi se zavarhassa meg. Az utolsó példáját egy 2008-as képen, az Egy virágcsokor emlékezetén találhatjuk meg.

Ahogy arról korábban már hírt adtunk, Csiszér Zsuzsinak a 2010-es Budapest Art Fair-en kiállított Egyenlet című festménye bekerült a brit Aesthetica magazin által meghírdetett Kreatív Művek Versenyén (Creative Works Competition) az ötven legjobb mű közé. Az ezeket felvonultató különszám címlapján Csiszér képe szerepel. A magazin december 6-án jelenik meg.

http://www.aestheticamagazine.com/shop.htm

Győrffy László 2010-es „A testrészek halála” című kiállítása a festő 2009-ben megkezdett, a hét főbűnt körüljáró gondolatmenetének folytatása volt. Az akkor fatáblákra készült, a bűnöket egyesével feldolgozó olajfestmények mintájára most összesen hét darab, szintén a hét főbűnt tárgyaló rézkarc készült – mindegyikből összesen hét. Mindez a Győrffy-re jellemző szimbólumrendszerben, melyet a rútság esztétikája, a groteszk, ugyanakkor néha brutális, néha tudatosan infantilis elemekkel fűszerezett képi világ jellemez.

A rézkarc technikájából adódó sajátosságok is csak tovább erősítik Győrffy gondolatait: a rézlapra karcolással és savval való maratással kerül fel a kép, amely műveletek emlékeztetnek a középkori kínzóeszközökre is – nem véletlenül használja őket a bűnök megformálásához (a motívumok viszont nagyon aktuálisak, így érdekes kontraszt jön létre a technika és a képi világ között). A hét sorozatból egyébként kettőt egyenként átfestett gouache-al és akvarellel, így lett tizennégy egyedi papírmunka belőlük. A rézkarc-sorozat központi gondolata az ismétlés végtelensége (7x7 lap) és romboló hatása, az egyediség hiányának kigúnyolása – az emberi természetből adódó bűnök kényszeres és elkerülhetetlen ismétlésének ismétlése.

Kép adatai: Győrffy László - Torkosság II
                  vegyes technika, papír
                  30x20cm
                  2010

A Várfok Galéria művészköréhez tartozó osztrák Martin C. Herbst alkotásai különleges technikával készülnek. Olajfestményeit nem hagyományos vászonra, hanem alumíniumra készíti, melynek fémes színe, hideg anyaga, tükröződő felülete műveinek jellegzetes atmoszférát és karaktert kölcsönöz. Az alumínium hajlékonyságából, hajlíthatóságából adódó lehetőségek magukkal ragadták Herbstet, mert művei nem csak egyszerű alumínium síkra, hanem félgömbre, gömbre és hullámra is készülnek, térbelivé varázsolva a festményeket. A fémes csillogású, homorú és domború felületek által képei egyfelől dinamikussá válnak, másfelől eltorzulnak és elmosódnak. A művész tehát játszik a perspektívával, mert a lehetséges nézőpontokat keresgélő néző folyamatosan mozog a kép előtt, melynek háttere a tükröződés miatt így szintén folyamatosan változik.

A kép adatai: Garden of Delights - G.O.D., 2010 - olaj, tükör-alucobond - 53x100 cm

20 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon nyílt meg a Várfok Galéria a Várfok utca 14. szám alatti, egykori széntárolóból kialakított pincehelyiségben, akkor még Várfok 14 Műhelygaléria néven. A Szalóky Károly által életre hívott Galéria 1990. november 30-án Bodóczky István képzőművész kiállításával fogadta első vendégeit - a kiállítást Pataki Gábor művészettörténész nyitotta meg.

Ebben az időszakban jelentős változások történtek a politikai életben, mely a kortárs műkereskedelemre is hatással volt: egyre inkább felélénkülni látszott a hazai kortárs műtárgypiac és egyre nagyobb teret kaphattak a magángalériák is. Az elsők között létrejött Várfok Galéria, melyet az eltelt két évtized alatt mindvégig a következetesség és igényesség jellemzett, mára egy állandó művészkörrel rendelkezik: a Galéria a magyar kortárs művészet és művészeti élet egyik reprezentatív képviselője lett.  

Meghívó 1990-ből

Egy kortárs művészeti galériának, mint amilyen a Várfok Galéria, a vásárokon és kiállításokon kívül számos egyéb, ötletes és kreatív lehetősége is van arra, hogy képviselje és megismertesse a művészeit. Ilyen egyedi és humoros kezdeményezés valósult meg 1996-ban is, mikor El Kazovszkij, Szotyory László, Szirtes János és az akkor még szintén a Várfok művészköréhez tartozó Gerber Pál és Regős István kifestettek egy sárga Citroën CV 2-t. A Guruló Galéria néven futó, kortárs műalkotássá alakított kacsa ugyanabban az évben még a Műcsarnokba is „begurult" a Budapest Art Expo idejére.

A Várfok Galéria és a Spiritusz Galéria ma este zárja standjait a Budapest Art Fair-en, mely idén is az év egyik legfontosabb hazai eseménye volt a modern és kortárs művészeti életben.
A művészeti vásárok ugyanis olyan izgalmas kiállítások is egyben, ahol évről évre képet kaphatunk a művészet jelenéről, aktuális helyzetéről, változó tendenciáiról. Ilyenkor jelen van a művészeti szcéna színe-java, a műgyűjtők a legnagyobb galériák kollekcióinak válogatott darabjaiból vásárolhatnak, míg a művészet iránt érdeklődők egy színes, pezsgő világba csöppennek, ahol a neves műkritikusok mellett gyakran a művészekkel is összefuthatnak.

A Várfok Galéria húsz éves múltjával a számos hazai vásár mellett több külföldi szereplést tudhat maga mögött, mert mindig is hangsúlyt helyezett arra, hogy nemzetközi vásárokon is évről évre megmutatkozzon. Indulásakor nem volt könnyű helyzetben, 1991-ben egyedüli galériaként szerepelt a budapesti Art Expon, melyet egy kőbányai raktárépületben rendeztek meg. Az évek folyamán aztán nőtt a népszerűség és a létszám, így a helyszín is változott: második évben már a Budapesti Közgazdasági Egyetem épületében, majd a Hungexpon, ’96-ban pedig a Műcsarnokban állíthatta föl a standját.
Az első nemzetközi vásáron való részvétel 1998 októberére tehető: az idén 37 éves múltra visszatekintő párizsi FIAC-on akkor egyedüli magyar galériaként mutatkozott be a Várfok, melyen aztán a rákövetkező két évben is részt vett. 1999-ben a francia színtér mellett Spanyolországban, a madridi ARCO-n (Arte Contamporaneo en Espana), majd 2000-től rendszeresen Svájcban, és 2003-tól Németországban is szerepelt a Galéria: a KünstZürich-en és a Kunst Kölnön is sikert arattak a magyar alkotások. Tavaly pedig a Balti államok első nemzetközi kortárs vásárán, az Európa kulturális fővárosában megrendezett ArtVilnius’09-en vett részt a Várfok Galéria, ahol 31 ország 93 galériája közül képviselte Magyarországot két másik standdal együtt. Idén ismét Európa egyik kulturális fővárosába, az essen-i C.A.R.-ra (Contemporary Art Ruhr) vitte ki néhány művészének alkotásait.
A külföldi vásárok a Galériának és a magyar kortárs művészetnek egyaránt fontos események, mert egyrészt presztízs értékűek, másrészt ilyenkor lehetőség nyílik a nemzetközi színtéren való bemutatkozásra, mely által az országhatárokon kívül is bekerülhetnek magyar alkotók a művészeti vérkeringésbe.

A Várfok Galéria standja, Budapest Art Fair 2010

Folytatjuk útikalauzunkat a vasárnap estig látogatható Budapest Art Fair világába, a Műcsarnokban a Várfok Galéria és a Spiritusz Galéria kínálatába való virtuális bevezetéssel. A Spiritusz Galéria standján is egy képzeletbeli kaland részesévé válhatunk, ha megtekintjük – mi több, átéljük – a Galéria fiatal intermédia-művésze, Tesch Katalin legújabb video-művét. A -384THz című mozgóképes „szimuláció” egy olyan különös, földöntúlinak ható, fekete-fehér világot kelt életre, melyben a fény ellentéte, valami – tudományos jellege ellenére vagy emellett – misztikus, sötét, füstszerűen gomolygó „antifény” uralkodik és változik pár perc alatt élő, izzó organizmussá – a végkifejletet azonban (ha létezik egyáltalán a ciklikus körforgás ellenében) nem áruljuk el.
Meg kell tapasztalni: a sejtelmes hanggal is ellátott, nagyon komplex és hatásos mű egy izgalmas „másvilágba” visz, ahol, a művész szavait idézve, „az általunk ismert fény nem létezik, nincsenek színek sem, és ugyanígy árnyék sem létezik, ahogy a fénnyel kapcsolatos összes számunkra természetessé vált jelenség hiányzik, ami a tájékozódásunkat rendes körülmények között segíti. Fény nélkül egészséges érzékszervekkel is szinte vakok vagyunk, jól működő szemünknek egy ilyen környezetben nagyon kevés hasznát vesszük.” Tesch Katalin a világunkat meghatározó vizuális ingerek újraértelmezését, e jelenségek konkrét ellentéteinek szimulálásával 2007 óta vizsgálja. A különféle művészeti technikákat, a mozgóképet és az installációkat használva nyújt a minket körülvevő valóság észlelésére alternatívát. Munkái egy másfajta észlelési univerzum befogadására invitálnak, olykor játékosabb, máskor tudományosabb megközelítésben – célja, hogy a befogadóval együtt "fejtse meg" e világot, ezért munkáiban a nézők is aktív résztvevők. Sorozatának most bemutatott videója a legújabb darabja. Az ezt megelőző változatot 2010 nyarán mutatta be a Spiritusz Galéria, mely az Idő-Gravitáció dinamikus világába kalauzolt.
A Spiritusz Galéria műfaji sokszínűségre törekvő portfoliójában a fotográfia mellett egyre nagyobb teret szentel a multimédiás művek, videók és animációk bemutatásának, mely a műfajában hazánkban még kevésbé legitim, főként a műgyűjtők és a kiállítás látogatók szemszögéből. Nemzetközi viszonylatban ugyanakkor már több évtizedes hagyománnyal rendelkezik, a művészettörténeti kánon része. Komoly presztízsű magán- és közgyűjtemények rendelkeznek kiemelkedő médiamunkákkal, hiszen egyrészt ez a műfaj művészeti, esztétikai, műbefogadási tekintetben már „bizonyított”, a 20-21. század komoly technikai infrastruktúrájának és ennek a művészeti területekre való beszivárgásának, sőt, beáramlásának köszönhetően, másrészt pedig a műkereskedelem szempontjából is komoly kritériumrendszerrel rendelkezik, más, sokszorosított művekhez (printek, fotók) hasonlóan a példányszámot, limitációt, azonosíthatóságot, identifikációt stb. illetően. Mindenesetre idehaza is egyre legitimebb a multimédia művészet, főként a fiatalabb korosztály körében válik kedveltté, hisz e generáció számára elfogadhatóbb és ismerősebb közeget, vizuális ingereket közvetítő világot jelent, frissessége, dinamizmusa, technikai feltételei és összetettsége révén.

Csiszér Zsuzsi Egyenlet című képe idén két izgalmas kalandot élt át külföldön. Egyfelől a brit Aesthetica magazin Creative Works Competition (Kreatív Művek Versenye) keretein belül nagyjából 4000 versenyző közül került be az 50 legjobb mű közé. A művek három kategóriában versenyeznek (képzőművészet és fotó, vers, próza), mind a három kategóriának 1-1 nyertese lesz. Az eredményt december 1-jén teszik közzé, egy időben az 50 döntőst bemutató kiadvány megjelenésével, melynek címlapján Csiszér Zsuzsi munkája lesz látható! A kép másfelől a London International Creative Competition (Londoni Nemzetközi Kreatív Verseny), a LICC pályázatán vett részt, bekerülve abba a nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri által kiválasztott anyagba (Shortlist), melyet a LICC évkönyv keretein belül mutatnak be hamarosan (LICC Annual Awards Book).

Csiszér Zsuzsi Egyenlet című festménye ezen a héten a Budapest Art Fair keretei között a Várfok Galéria standján látható.
 

A kép adatai: Csiszér Zsuzsi - Egyenlet - 200x150 cm - olaj, vászon - 2010

Spiritusz a javából a Budapest Art Fair Spiritusz Galéria standjával szomszédos kulináris-kulturális „blokkban” bemutatott Rézangyal Art Collection, melynek rendhagyó pálinkás palackba rejtett műtárgyai ifjú művészek alkotásai. Idén májusban mutatta be a Spiritusz Galéria a pálinkás csapat közös kreatív együttműködésének gyümölcsét, az alkotók e kiváló nedűk ihlette, szignált és limitáltan sokszorosított alkotásait, melyek mindegyike más egyéni ízt és karaktert hordozó „artpalack”: többek között Abonyi Alma eleganciát sugárzó, többszínű-rétegű, Appelshoffer Péter egy húzásra festett flaskái, Tesch Katalin optikai játékú minimaldesign üvege, melyen a művészettől megrészegültek számára összeáll az üzenet, hogy még! Még megvásárolható és fogyasztható, de mivel csak 100 példányban készültek, amíg a készlet tart…!

Nádler István munkásságát sokan kizárólag a festészettel azonosítják. Kevesen tudják, hogy a hazai neoavantgárd egyik alapítója, a nagy Iparterv – nemzedék klasszikusa az 1970-es években szobrászattal is foglalkozott. A kis – és közepes méretű fémszobrok a 70-es évek festményeinek szigorú, geometrikus stílusát idézik. A képeken megjelenő ún. „plasztikus átló motívumot” ülteti át Nádler a háromdimenziós plasztikák világába, melyeket gyakran tükörfelületre állít a térhatás fokozására. Ezáltal egy izgalmas játék jön létre a valós és a visszatükrözött részletek között, amit sok esetben a művek krómozott, polírozott felülete tovább erősít. A Budapest Art Fairen ezen a héten kiállító Várfok Galéria standjának egyik különlegessége Nádler István Két irány című, 1978-as kisplasztikája.

A szobor adatai:

Nádler István: Két irány - 1978 - krómozott, hajlított vaslemez, tükör - 47x47x20 cm

November a fotóművészet hónapja, így a Fotóhónap 2010 fesztivál keretében Budapesten is számos kiállítással várják a látogatókat a múzeumok. Lucien Hervé (Szépművészeti Múzeum), Martin Munkácsi (Ludwig Múzeum), Escher Károly (Magyar Fotográfusok Háza) vagy Hemző Károly (Magyar Nemzeti Galéria) életművét bemutató tárlatok mellett most a Budapest Art Fair-en is külön kiállítással tisztelegnek az konstruktivista Rodchenko és a ’20-30-as évek orosz fotóművészetének legjobb alkotásai előtt.
A Spiritusz Galéria, bekapcsolódva a fotóművészeti programokba, a budapesti vásáron a friss diplomás Balla Vivienne Martin Munkácsi által ihletett sorozatából állít ki nagyításokat, de színes válogatást kaphatunk Tóth Szilvi amszterdami, Fátyol Viola rotterdami és Hangay Enikő New York-i fotóiból is. A Spiritusz csütörtöktől a Műcsarnok apszisában, a 16-os standon szeretettel vár minden érdeklődőt!

Kép adatai: Balla Vivienne: Mozdulat – mozdulatlanság
                 lambda print 5+2, 100x70 cm
                 2010

E hét csütörtökjén, november 25-én nyílik az idén 5. alkalommal megrendezett Budapest Art Fair, modern és kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár a Műcsarnokban. A már nemzetközileg is elismert eseményen 28 neves galéria képviselteti magát, köztük, mint minden évben, a Várfok Galéria, és immár második éve külön standdal szerepel a Spiritusz Galéria is. A vasárnap estig nyitva tartó Budapest Art Fair-en a Várfok Galéria teljes művészkörétől láthatunk alkotásokat, és számos olyan művet is, köztük kuriózumokat, melyek eddigi kiállításokon még nem szerepeltek; a Spiritusz Galéria pedig 13 fiatal tehetség változatos műveivel, sokféle műfajban (festészet, szobrászat, foto, video-installáció) mutatkozik be.

Komlovszky-Szvet Tamás, a Spiritusz Galéria fiatal szobrásza alkotásainak ötletességével és összetettségével fiatal kora ellenére számos rangos elismerést tudhat magáénak. Komlovszky a legújabb tudományos vívmányokat ötvözi olyan innovatív, a hagyományos anyagokon túlmenő és illékony elemekkel, mint a fény, mozgás, lebegés, és a spontán interaktivitás, az emberi reakciók pillanatnyisága.

Az Art BLOKK „kirakatában” jelenleg egy installációval szerepel, mely az „Időzített tér” címet viseli és először, idén nyáron a düsseldorfi Kunstverein „Schaufenster / Kirakat” projektje keretében, vagyis az intézet utcára néző üvegfelülete mögött volt látható. Komlovszky a műfaj sajátosságait kiaknázva egy rendkívül érdekes és értelmezési lehetőségeit tekintve többrétegű alkotást hozott létre.

Az installáció, mint műfaj nem egy adott műtárgyra fókuszál. Sokkal inkább tekinthető egy összetett, komplex rendszernek, mely a kontextusra fekteti a hangsúlyt – vagyis az installáció elemeit képező dolgok közötti kölcsönhatások, viszonyok, egymásra gyakorolt hatásuk vizsgálatára ad lehetőséget. Ezeknek az „elemeknek” az összetétele a legtágabb körben értelmezendő: az installáció tere, a művész által felállított tárgyak típusa és mennyisége, de még maga a néző is beletartozhat ebbe a halmazba. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az installáció, annak érdekében, hogy elérje a művész által kitűzött célját, általában kifejezetten egy adott térbe, térre lett megtervezve.

Komlovszky „Időzített terét” kifejezetten egy nagyméretű kirakati térre komponálta. A mű koncepciója is erre a „nézőpontra” játszik rá. Az „Időzített tér” ugyanis első sorban a kirakat előtt sétáló – tehát mozgó – néző szemszögére, mozgás közbeni szemlélésre épít.

A meghatározott térben megjelenő, összesen 125 darab óra diszharmonikus ritmusú mozgása is a kirakatfelületre, illetve a már említett statikus tér kettősére reagál: az órák számlapja helyén forgó fekete négyzetek mozgásba hozzák a teret – mely egyébként teljesen mozdulatlan és élettelen. A tér „mozgása” alatt itt  a benne lévő tárgyak alakjának, helyzetének megváltozását kell értenünk. Itt lép be újra a kirakat párhuzam: a kirakat mindig valami újnak, divatosnak, a változásnak a megjelenési tere – valami frissnek, ami megjelenésében mindig napra kész.

Ezzel Komlovszky bevonja – a néző „felhasználásával” - művébe az időt, mint tényezőt. A szobrász elképzelése szerint alkotása csak a nézővel kiegészülve válik teljessé, abban a pillanatban, mikor először megpillantja. Ebben a pillanatban, mintegy varázsütésre jön létre a teljes mű – mintha a néző kapcsolná be az órákat azzal, hogy rájuk tekint, és ezáltal válik időzítetté a tér. A továbbhaladó vagy mozdulatlan néző által „beindított” szerkezet immár önmagában is mozog. Tehát a tér önmagát alakítja, halad tovább, másodpercről másodpercre átformálva a teret, számtalan variációt létrehozva, leheletnyi „eltérésekkel, de mindig frissülő megjelenéssel”.
 

Kép adatai: Komlovszky-Szvet Tamás: Időzített tér
                 quartz óra kartonra és papírra
                 2010

feLugossy László 1996 óta rendszeresen kiállít a Várfok Galériában, de neve máshonnan is ismerős lehet, hiszen a ’80-as évek elején  ő is a „szabadidő-zenét” játszó A. E. Bizottság (Albert Einstein Tánczenekara) tagja volt efZámbó István, Wahorn András, Kukta Erzsébet Kokó, Bán Mária, Bernáth Sándor és Szulovszky István mellett. feLugossy ösztönös és spontán művészi kifejezése, kísérletezései, szabadon megnyilvánuló gondolatai elmossák a műfaji határokat: a zene, a költészet, a festészet máig szorosan összefonódik alkotásaiban.

Kép adatai: feLugossy László: Törődj bele, vagy ne
                 vegyes technika, 76x70 cm
                 2005

El Kazovszkij képein gyakran feltűnik egy furcsa, kutyaformájú lény. A kortárs magyar festészet ikonikus alakjának számító El Kazovszkij műveit kulisszaszerű környezetbe ágyazott egyéni mitológiájának szereplői, fantasztikus tájai és az általuk elmesélt misztikus történetek jellemzik, melyek narrátora a festőnek ez a személyes motívuma, lélekszimbóluma, vándorállata – a kutya. A kutya, aki hol ómenként, hol útjelzőként helyezkedik el a kép és a szemlélő közötti bizonytalan térben, átvezetve minket a művész festményein elmesélt történetek jelenetei között, őrizve a megértés kapuját.

Kép adatai: El Kazovszkij: Aranyegyensúly II. 
                 olaj, farost - 80x100 cm
                 1997

Mulasics László (1954-2001) a ’90-es évek körül kezdte használni műveinél az enkausztika technikát. Ez az eljárás ókori eredetű: i.e. IV. században a görög festészetben rendszeresen alkalmazták. Az enkausztika viaszfestést jelent, ahol a festékek megkötéséhez forró viaszt használnak, mely az alkotásnak különleges textúrát kölcsönöz, és mely által a színek tartósabbá és élénkebbé válnak. A viasz gyorsan száradó természete miatt a mű készítéséhez gyorsaság, precizitás és határozottság szükséges, a művésznek rövid idő áll rendelkezésére, hogy formába öntse gondolatait. Mulasics enkausztika technikával készült munkáinál a vonalak és geometrikus formák harmonikus rendje mellett előtérbe kerül az anyagszerűség és a felület gazdagsága, érzékivé és ezáltal komplex élménnyé varázsolva a műalkotást.

Kép adatai: Mulasics László: Baljós feljegyzés
                 enkausztika, vászon 140x160 cm
                 1990

Ujházi Péter, a Várfok Galéria művészköréhez tartozó, Székesfehérváron élő és alkotó festő idén kerek évfordulót ünnepel: októberben töltötte be 70. életévét. A Várfok Galériában 1991 óta rendszeresen kiállító Ujházinak negyven éve, vagyis művészeti pályája kezdete óta, számos alkalommal szerepeltek alkotásai hazai és külföldi kiállításokon. A gyermekrajzok naivitását idéző, mégis komoly társadalomkritikával fűszerezett művei számos magán- és közgyűjteményben megtalálhatók, többek között a Magyar Nemzeti Galériában vagy az acheni Suermont-Ludwig-Museum-ban.
  

Kép adatai: Ujházi Péter : Sárga folyó
                 akril, falap - 55x45 cm - 2009

Herman Levente, a Várfok Galéria fiatal művésze az Art BLOKK látogatói számára jól ismert Zóna-képeket (2009) követően idén Átkelés címmel készített sorozatot, melyből három másik művel együtt összeállítást láthatunk (meghosszabbított nyitva tartással) e hét végéig a Transylmania című egyéni kiállításán a Várfok Galériában.
A Zóna-képek elhagyatott, rozsdával bevont tájain furcsán-sejtelmesen fel-felbukkanó cumisüvegek után – melynek inspirációját a művész tavaly született kisfia adta – a mostani Átkelés-sorozatban legtöbbször a víz visszatérő motívumával találkozhatunk. Herman egyéni szimbólumrendszerében a víz itt többek között olyan, mindent elmosó közeget jelent, mely által a valós tér és idő feloldódik az illúzió és a végtelenség súlytalan kettősségében. A szombaton záró kiállítás címe, a Transylmánia pedig a művész marosvásárhelyi szülőhelyére és erdélyi emlékeire utal: gyermekkorának megmerevedett helyszíneivel az időtlenség érzetét kelti.

Kép adatai: Herman Levente: Átkelés - Játszótér
                olaj, vászon - 120x100 cm - 2010

A Várfok Galéria művészkörének tizennyolc alkotója közül többen is büszkélkedhetnek állami és nemzetközi díjakkal és elismerésekkel, a teljesség igénye nélkül érdemes ezek közül néhányat megemlíteni.
Idén ötven éve, hogy március 15-én minden évben kiosztják a Munkácsy-díjat. A nemzeti kulturális örökség minisztere tizenhárom kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotót tüntet ki a bronz éremmel, mely a képzőművészek számára a legnagyobb állami elismerést jelenti. A Várfok Galéria művészei közül Munkácsy Mihály-díjat kapott többek között Nádler István (1986), Ujházi Péter (1987), El Kazovszkij (1989), feLugossy László (1990), Szirtes János (1990), Szotyory László (2000) és Várady Róbert (2002). Ujházi Péter 2004 óta a Magyar Köztársaság érdemes művésze is. A felsorolt alkotók között ezen felül két Kossuth-díjast is tisztelhetünk: Nádler István és El Kazovszkij nyolc éve vehette át a köztársasági elnöktől a legrangosabb magyar állami kulturális kitüntetést. E díjat az 1848-as szabadságharc századik évfordulóján alapította az országgyűlés, melynek kitüntetettjeit a mindenkori miniszterelnök terjeszti elő.
Külföldi elismeréseket is szép számmal kaptak a Várfok Galériához tartozó művészek: Rozsda Endre munkásságát az amerikai gyűjtő, William N. Copley által alapított díjjal (Copley Award) jutalmazták. A zsűriben 1964-ben olyan nagy nevek voltak jelen, mint Hans Arp, Max Ernst vagy Marcel Duchamp. Rozsda emellett megkapta az Ordre des Arts et Lettres de France tiszti fokozatát is, míg a ma nyolcvankilenc éves Françoise Gilot-t a Francia Köztársaság Becsületrendjének, a legrangosabb francia elismerésnek lovagi fokozatával tüntették ki, egyéb fontos díjak mellett.
A fiatal művészek számára létrehozott állami díjak és ösztöndíjak közül egyik legrégebbi a Derkovits Gyula-díj. Idén immár ötvenötödik éve osztják ki az 1894 és 1934 között élt festőművészről elnevezett képzőművészeti ösztöndíjat olyan művészeknek, akik az egyetemet vagy főiskolát már elvégezték, de még 35. életévüket nem töltötték be. Az ösztöndíj egy éven át rendszeres havi támogatást jelent az alkotás és fejlődés elősegítésére. Az egykori díjazott pályakezdők közül ma már sokan neves művésznek számítanak, közülük nyolcan a Várfok Galéria művészköréhez tartoznak. Időrendi sorrendben először El Kazovszkij (1980), majd Várady Róbert (1982, 1985), Szirtes János (1984, 1987), Mulasics László (1986), Rácmolnár Sándor (1987, 1990) Szotyory László (1990, 1993), Csiszér Zsuzsi (1998).
Fontos és kiemelkedő festészeti elismerésnek számít hazánkban a szintén fiatalokat támogató STRABAG-díj is, mely tizennégy éve pártfogolja a kortárs művészetet. Az anyagi hozzájáruláson túl a díj jelentős segítséget nyújt a művészeti szcénába való bejutáshoz is. A Várfok Galéria művészei közül STRABAG alkotói támogatást 2003-ban Csiszér Zsuzsi, míg ugyanebben az évben Győrffy László a festészeti fődíjat vihette haza.
Az Art BLOKKban is kiállított Komlovszky-Szvet Tamás szintén nagy elismerésnek örvendhet, hiszen a Spiritusz Galéria művésze idén februárban kapta meg a Közép-Európai Tehetségkutató Alapítvány 2009-es Talentum-díját. A pályázatra csak olyan „kimagasló szellemű és kreativitású fiatal művész” jelentkezhet, aki amellett, hogy az előírásoknak és elvárásoknak megfelel, még két akadémikus és két kiemelkedő művész ajánlásával is rendelkezik. A jelentős pénzjutalommal járó díjat minden évben csak egyetlen ígéretes tehetség kaphatja meg.

Abonyi Alma, a Spiritusz Galéria fiatal szobrászának különleges anyaghasználata és kísérletező kedve egyfajta játékos hangulatot hoz létre. Alma installációi, szobrai üvegszerű hatásuk ellenére műgyantából, ebből a klasszikusnak nem nevezhető anyagból készültek, mely „nyersebb” és mozgalmasabb felületet eredményez. Az izgalmas fényhatásokat eredményező színes felületek különös atmoszférájukat a műanyag tulajdonságainak és finom rusztikusságának köszönhetik.
A szobrász ablakaiban és „Plazma” TV-iben az ólomüveg benyomását keltő műgyantát üvegszállal párosítja, mely mélységet kölcsönöz az alkotásoknak, térbelivé téve az amúgy sík felületeket.

Kép adatai: Abonyi Alma: Altisonante
                  vegyes technika - 100x80x20 cm
                  2010

A performansz olyan „műalkotás”, melyet a művész (vagyis a performer) saját testének alkotó-eszközként való felhasználásával hoz létre, általában egy gondosan előre megtervezett szituációban.
Szirtes János festészeti munkássága valójában nem választható szét performer „énjétől”, performanszaitól. Mi több, Szirtes számára a festés aktusa is tulajdonképpen egyfajta performansz: a mozgás, az akció megragadása festményei által „élővé” változtatja, mozgásba hozza azokat – újraértelmezve ezzel a festmények egyszerű statikus-tárgy jellegét. Szirtes értelmezésében a festés maga is egy mozgássorozat, ennek rögzítésének eredménye pedig maga a festmény.

Kép adatai: Szirtes János: Minta metamorfózisa – a tüzes
                 akril, vászon - 100x120 cm - 2003             

A Várfok Galéria egyik különleges kezdeményezése volt még 2002 – 2006 között az éjjel nappal látható kirakat-galéria, a Portál Galéria. Az arra járók minden hónapban más és más műalkotással találkozhattak: a nagyméretű üvegfelület mögött rejtőzködő művet egy mozgásérzékelő lámpa világította meg, ha a látogató egy megadott pontra állt. A Portál Galéria elnevezésű, ötletes kezdeményezés ma az interneten él tovább, a Várfok Galéria honlapján (http://www.varfok-galeria.hu) jelenleg Ujházi Péter egyik alkotásával találkozhatnak az odalátogatók.

A Várfok Galéria pesti filiáléja, a Spiritusz Galéria 2007 decemberében alakult meg: bár koncepciójában nagyon újszerű, nevében a folytonosságra utal. A "Spiritusz Galéria" elnevezést ugyanis Szalóky Károly a mai Vízivárosi Galéria számára javasolta először, majd később - mivel a névadás annyira jól sikerült! - tovább vitte saját lakásgalériája, majd bemutatóterme neveként, mely 1996-2002 között működött a Várfok utcában. Nyolc évnyi szünet után végül a Spiritusz azzal az elhatározással született meg Pesten, hogy az új tehetségeket támogatva lehetőséget és teret adjon a fiatalos, lendületes, sokszínű stílust és műfajt művelők és kedvelők számára, kiszélesítve ezáltal a már nagy múlttal rendelkező Várfok Galéria tevékenységi körét. Van bennük spiritusz - azaz lelkesültség és kreativitás!