Az Art BLOKK látogatói és a blog olvasói számára már ismerős lehet Csiszér Zsuzsi neve, illetve művészete. Csiszér képei sok esetben igen személyesek, sőt intimek; visszatérő motívum nála a nőiség, az anyaság, a család. Csiszér korábbi festményein e „belső világ” a képek „mellett”, a művész aláírásában jelent meg. 
A „Lemezborítók” című sorozatán tűnt fel először egyfajta „vizuális, képes szignó”, egy lemez stilizált motívuma – ekkor még pusztán a „diszkóvilág” egy szimbólumaként. Ez változott szép lassan át egy egészen egyedi szignóvá, kézjeggyé, mely az idő múlásával és a művész családjának növekedésével bővült, kiteljesedett. Kezdetben, a 2000 körül készült festményeken egy egyszerű téglalap keretében egy magányos emberi alak sziluettje rajzolódott ki. Majd 2002-re több képén egy kisebb stilizált figura jelent meg a másik mellett – anyát és lányát jelképezve; 2004-ben pedig az anyával már két kislány és az apa képe is feltűnt, harmonikus családot formázva. 2006-ban azonban Csiszér szignójából eltűntek az alakok, helyüket újra egy kör vette át, ponttal a közepén – a „lemezes korszakkal” ellentétben immár a teljesség szimbólumaként. Majd a képes szignó egyre inkább eltűnt a művekről, hogy a tiszta kompozíciót semmi se zavarhassa meg. Az utolsó példáját egy 2008-as képen, az Egy virágcsokor emlékezetén találhatjuk meg.
