Komlovszky-Szvet Tamás, a Spiritusz Galéria fiatal szobrásza alkotásainak ötletességével és összetettségével fiatal kora ellenére számos rangos elismerést tudhat magáénak. Komlovszky a legújabb tudományos vívmányokat ötvözi olyan innovatív, a hagyományos anyagokon túlmenő és illékony elemekkel, mint a fény, mozgás, lebegés, és a spontán interaktivitás, az emberi reakciók pillanatnyisága.
Az Art BLOKK „kirakatában” jelenleg egy installációval szerepel, mely az „Időzített tér” címet viseli és először, idén nyáron a düsseldorfi Kunstverein „Schaufenster / Kirakat” projektje keretében, vagyis az intézet utcára néző üvegfelülete mögött volt látható. Komlovszky a műfaj sajátosságait kiaknázva egy rendkívül érdekes és értelmezési lehetőségeit tekintve többrétegű alkotást hozott létre.
Az installáció, mint műfaj nem egy adott műtárgyra fókuszál. Sokkal inkább tekinthető egy összetett, komplex rendszernek, mely a kontextusra fekteti a hangsúlyt – vagyis az installáció elemeit képező dolgok közötti kölcsönhatások, viszonyok, egymásra gyakorolt hatásuk vizsgálatára ad lehetőséget. Ezeknek az „elemeknek” az összetétele a legtágabb körben értelmezendő: az installáció tere, a művész által felállított tárgyak típusa és mennyisége, de még maga a néző is beletartozhat ebbe a halmazba. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az installáció, annak érdekében, hogy elérje a művész által kitűzött célját, általában kifejezetten egy adott térbe, térre lett megtervezve.
Komlovszky „Időzített terét” kifejezetten egy nagyméretű kirakati térre komponálta. A mű koncepciója is erre a „nézőpontra” játszik rá. Az „Időzített tér” ugyanis első sorban a kirakat előtt sétáló – tehát mozgó – néző szemszögére, mozgás közbeni szemlélésre épít.
A meghatározott térben megjelenő, összesen 125 darab óra diszharmonikus ritmusú mozgása is a kirakatfelületre, illetve a már említett statikus tér kettősére reagál: az órák számlapja helyén forgó fekete négyzetek mozgásba hozzák a teret – mely egyébként teljesen mozdulatlan és élettelen. A tér „mozgása” alatt itt a benne lévő tárgyak alakjának, helyzetének megváltozását kell értenünk. Itt lép be újra a kirakat párhuzam: a kirakat mindig valami újnak, divatosnak, a változásnak a megjelenési tere – valami frissnek, ami megjelenésében mindig napra kész.
Ezzel Komlovszky bevonja – a néző „felhasználásával” - művébe az időt, mint tényezőt. A szobrász elképzelése szerint alkotása csak a nézővel kiegészülve válik teljessé, abban a pillanatban, mikor először megpillantja. Ebben a pillanatban, mintegy varázsütésre jön létre a teljes mű – mintha a néző kapcsolná be az órákat azzal, hogy rájuk tekint, és ezáltal válik időzítetté a tér. A továbbhaladó vagy mozdulatlan néző által „beindított” szerkezet immár önmagában is mozog. Tehát a tér önmagát alakítja, halad tovább, másodpercről másodpercre átformálva a teret, számtalan variációt létrehozva, leheletnyi „eltérésekkel, de mindig frissülő megjelenéssel”.
Kép adatai: Komlovszky-Szvet Tamás: Időzített tér
quartz óra kartonra és papírra
2010
