A^RT BLOKK

Herman Levente két olyan műve szerepel az Éber álom című kiállításon, melyek a portré műfajának sajátos (át)értelmezéseit is képviselik: a képek terében súlytalanul lebegő ruhadarabok láthatók, amik az emberi figurák ábrázolásának hiánya ellenére is személyiségekké válnak – a néző tudatalattijának segítségével, aki önkéntelenül is alakokat vetít beléjük. Emellett Herman műveinek szürrealista hangulata abból is adódik, hogy ugyan a valóságból indul ki, képein hétköznapi tárgyakat ábrázol, ám azokat szokatlan helyzetben, összefüggésben szerepelteti a szinte üres, monokróm háttér előtt.

Kép adatai:
Herman Levente: Ipari vállalkozó, 2011, olaj, vászon, 100x100cm

Az Éber álom című csoportos tárlaton kuriózumként Françoise Gilot egy igen korai gouache-technikával készült művét is megtekinthetik a látogatók. A Titánok című mű tekinthető egyfajta „megemlékezésnek”, hiszen Rozsda Endrét, későbbi mentorát 1940-ben (a kép készítésének évében) ismerte meg az akkor 19 éves alkotó. Barátságuk ugyan a következő évben mélyült el, ám a mű a fiatal Gilot és Rozsda közös – de egymástól akkor még független – az álmok világa iránt érzett érdeklődéséről tanúskodik; másfelől pedig a görög mitológiai tematika egyik korai példáját prezentálja a francia festőnő oeuvre-jében.

Kép adatai:
Françoise Gilot: A Titánok, 1940, gouache, papír, 46x37cm

Az Éber álom című kiállítás keretében Szirtes János videóját is megtekinthetik a Várfok Galéria látogatói. A Talált hang című videóban tanúi lehetünk annak, amint a művész saját arcát fokozatosan fekete festékkel teríti be, miközben csukott szemmel „szövi a hangokat”. E hangok véletlenszerű tónusaival kapcsolódnak össze a fröcskölések. A nyugodt tiszta arc nem sokára az őt körülvevő sötétségbe olvad elmosva az ébrenlét és a (rém)álom határait. Szirtes egyébként festményein is alkalmazza a fröcskölés technikáját így mondhatjuk, hogy festmény és videó szorosan egybefügg, hiszen hasonló elméleti folyamat jellemzi születésüket. 

A Várfok Galéria jelenlegi Éber Álom című kiállításán a látogató akár saját álmait is megszőheti. A festészet, a rajz és a fotográfia mellett ugyanis más médiumok is feltűnnek. Böröcz Angelika diplomamunkája a Dreaming Corner egy interaktív weboldal, amellyel a látogató álmait egyedi vizuális formába tudja önteni, majd a közösségi oldalakon megoszthatja. Az álom létrehozása három egyszerű lépésben történik. Először 156 db vizuális elem közül kell választani, majd a videóhoz különböző effekteket és zenét lehet rendelni. Az elkészült álmot ezután meg lehet osztani a barátokkal, ismerősökkel. A játékos weboldal új és izgalmas élményt nyújthat a Várfok Galéria látogatói számára.

Ellentétes „pólusok” együttes használata megjelenik Szemethy Orsinál is, aki művein az élénk, sőt sokszor harsány, pulzáló hatású színeket határozott, biztos, ám egyben könnyed, lágy vonalvezetéssel társítja. Szemethy így összességében olyan összetéveszthetetlen, karakteres képi világot hoz létre, melyeken (egyik leggyakoribb témája esetében is) a nők illetve a női aktok ábrázolása első ránézésre karikaturisztikusnak, akár ironikusnak  tűnhet. A művész ugyanakkor – akár művészettörténeti előképet, akár személyes élményeit véve alapul – hol játékosságot, hol szelídséget, intimitást is „csempész” e feminin világokba, emellett egyszerre tehet erőteljes benyomást a nézőre a képek festői és grafikus megoldásaival.

Kép adatai:
Szemethy Orsi: Nude, 2010, olaj vászon, 60x80 cm

Jahoda Réka festményein is megjelennek oppozíciók. Meglepő témáit vidám és élénk színekkel fejezi ki. Képein a helyszínelőket és a vegyvédelmi ruhába öltözött alakokat fotószerűen jeleníti meg. Ám játékos könnyedsége ellenére mégis érezhető, hogy valójában ennél többről van szó. Jahoda Réka az idillikus valóság határát kutatja a naivitás és a giccs eszközével.

Kép adatai: Jahoda Réka: Helyszínelő, 2007, olaj, vászon, 30×25 cm.

Hollós Ádám bükkfatábláin hétköznapi tárgyak és jelenetek kerülnek központba. A szinte groteszk jelleget öltött banális témákat a művész heroikussá növelheti, de fel is lazíthatja az összetett festői világot. Hollós a mindennapi élet egyszerű szereplőit kiemelt tárgyként, jelenségként mutatja meg nekünk. A képek felületei is érdekes kontrasztokat mutatnak a felületi hatások vegyítésének köszönhetően.

Kép adatai:
Hollós Ádám: East European Gender Study, 2011, akril, bükktábla, 80x120 cm

A Spiritusz Galéria egy kiemelkedő kettős kiállítással kezdi az őszi évadot: Korniss Péter, a magyar és nemzetközi fotográfia elismert tekintélyű mestere és a fiatal, ígéretes tehetségű Hangay Enikő közös tárlatával. A két művész a Spiritusz Galériában találkozott személyesen és szembesültek alkotói világuk „közösségeivel”, melyeket az egyes különbségek sem homályosítanak el érzékeny felületű és tartalmú képeikben. Két eltérő pálya és nemzedék találkozik most egymással: ám a generációs különbségek ellenére a kortárs frissesség és aktualitás, az új és sokszor mások számára láthatatlan, vagy nehezen észrevehető és kifejezhető jelenségekre való különös érzékenység, az „objektív szubjektivitása” vezérli mindkettejüket. A válogatás is szubjektív, és különösen Korniss Péter esetében különleges: a fotóművész 60-as években készült és még részben sehol másutt, részben ritkán látott fekete-fehér képeiből merít.
A Spiritusz Galéria külön figyelmet szentel a fotó műfajának, művészeinek egyéni, csoportos megjelentetései során rendszeresen mutatja be a mai magyar fotográfia fiatal tehetségeit. Ezenfelül első ízben kerül sor arra az általunk tervezett sorozatra, melynek keretében elismert mesterek és az általuk vagy általunk választott ifjú tehetségek kerülnek „párba” és kiállításra Galériánk falain – egy merőben új kapcsolatban és kontextusban. Ezzel életműveik izgalmas kölcsönhatásba kerülnek egymással.

MEGNYITÓ: Spiritusz Galéria 2011. szeptember 13-án, kedden 18 és 20 h között
A kiállítás 2011. szeptember 14-től október 15-ig tart nyitva, kedd-szombat 11 és 18 óra között látogatható.

A Várfok és a Spiritusz Galéria szeretettel vár minden kedves érdeklődőt ma este a két „évadnyitó” megnyitóra!

A Várfok Galéria 2011-es őszi kiállítási évadját egy rendhagyó csoportos kiállítás nyitja. A képzőművészeti műfajok különböző ágait egyesítő tárlat megvalósításához összesen tizennyolc alkotót kértek fel (a galéria művészkörének tagjain kívül más kortárs alkotók is szerepelnek az eseményen). A kiállítás különlegessége hommage jellegében rejlik, hiszen az Éber álom Rozsda Endrének (1913-1999) állít emléket. A művész születésének 100. évfordulóját 2013-ban ünnepeljük, így ez a kiállítás a centenárium előfutárának is tekinthető. Az alkotók számára adott volt egy specifikus téma, amely köré csoportosíthatták alkotásaikat igen tág értelmezési lehetőségeket nyújtva a kiállítást megtekintők számára. Az álmot, mely akár egyeseknek egy második valóságot is jelenthet, legtöbbünk az alvás „tevékenységével” kapcsolja össze. Előfordul azonban, hogy agyunk szinte éber állapotban álmokat „sző”, mégpedig az alany tudatos közreműködésével, illetve irányításával. Rozsda sajátos szürrealizmusa, mely kevéssé a képi világához, inkább a mögötte húzódó, annak előzményeként tekinthető elméleti utazásaihoz fűződnek, szorosan összefügg az idő, és az álom fogalmaival. A festő által hátrahagyott kevés írás közül az 1998-ban, a Műcsarnokbéli kiállítás alkalmával publikált Meditációk alapján válik egyértelművé, hogy Rozsda miként volt képes „utazni az időben”. Rozsda ezen utazásai egyfajta álombéli állapot eredményei, ám ehhez nem kellett feltétlenül aludnia, hiszen (a szürrealistákhoz hasonlóan) éberen álmodott, meditált. 2011-ben, a Várfok Galéria elérkezettnek látta az időt, hogy „kibontakozási” teret biztosítson Rozsda művészetének, egy a korábbiaktól eltérő módon: lehetővé tegye, hogy képzőművészek „válaszolhassanak”, reflektálhassanak, továbbfűzhessék Rozsda munkásságának egy lényeges komponensét, az éber álom gondolatát és a belőle fakadó újszerű megközelítéseket – azaz összekössék Rozsda munkásságát a mai kortárs (magyar) szcénával.

MEGNYITÓ: VÁRFOK GALÉRIA
2011. szeptember 13., kedd | 18 - 20 óra között.
A kiállítás nyitva:
2011.09.14 – 10.08.

Kiállító művészek:
aatoth franyo, Böröcz Angelika, Csiszér Zsuzsi, Csurka Eszter, feLugossy László, Françoise Gilot, Győrffy László, Hangay Enikő, Herman Levente, Köves Éva, Misetics Mátyás, Nádler István, Rácmolnár Sándor, Szirtes János, Szotyory László, Tóth Szilvi, Ujházi Péter, Várady Róbert

Kaszás Réka festményein azonnal szembetűnik az a formai és színbéli ellentét, mely az organikus, szabálytalan természeti elemek, illetve a mértani, geometrikus alakzatok „ütköztetéséből” ered: a nyugodt, sokszor felismerhető „tájháttérbe” belekomponált absztrakt elemek – melyek már szerkezetüknél, elhelyezésüknél fogva is ember-alkotta épületeket, építményeket idéznek fel a személőben – egymásmellettisége valószínűtlenül hat. A könnyednek tűnő, forma- és színbéli kölcsönhatások játékát is vizsgáló „tájképein” azonban Kaszás alapvetően a természet és az emberi elme ellentétét fogalmazza meg.

Kép adatai:
Kaszás Réka: Piros, 2009, olaj, vászon, 50x50 cm

Hangay Enikő fotóin szintén többféle oppozíció jelenik meg. A művész alapvetően mindennapjainak „szeletkéit” rögzíti, hiszen elsődleges inspirációs forrása közvetlen környezete a két metropoliszban, Budapesten és New Yorkban, ahol felváltva él. A főként a nagyvárosi élethez kapcsolódó ismerős tárgyak, elemek fókuszba helyezésével azonban Hangay nemcsak az ember és környezetének összeegyeztethetőségére kérdez rá, hanem kiemelve azokat mind privát, mind „hétköznapi” mivoltukból – egyetemes látásmódját érvényesítve – egyfajta „városi folklórt” teremt, a szokványos, egy adott pillanatban létező jeleneteket pedig időtlenné, néha „csodaszerűvé” avatja.

Kép adatai:
Hangay Enikő: Mikor kel ki?, New York, 2008, lambda print, dibond, 1/5+1, 100x67 cm

Mayer Hella képeit vizsgálva több ellentétpárt is felfedezhetünk. Festményein gyakran jelennek meg szaladgáló, játszadozó gyerekek és kisállatok, míg a háttérben ódon építmények, kertek, szobrok és kutak tűnnek fel - néhol pedig a semmibe vész a mozgalmas jelenettel teli táj. A statikusságot árasztó elemek, a semmi és a mozgalmas kis figurák ellentéte adhatja festményei különös hangulatát. Mindemellett Mayer Hella itthoni és külföldi léte (Svédországban él) is mutat némi kettősséget. Műveit a vándorlás és megtérés, megnyugvás, út és otthon, a mozgás és mozdulatlanság kontrasztjaként, álom és ébrenlét terei közötti kalandozásként is szemlélhetjük.

Kép adatai:
Mayer Hella: Mulandók az örökkévalóság peremén (Ödi emlékére), 2008, olaj vászon, 40x50 cm

Következő bejegyzéseinkben a Spiritusz Galéria alkotóinak művészetében megjelenő ellentétpárokat tanulmányozzuk. Elsőként Appelshoffer Péterről lesz szó, aki művein egyszerre ábrázolja a valós világ objektivitását és a képzeletben megjelenő szubjektív képet. Az erőteljes színek és a szürkés árnyalatok ötvözése, valamint a homályos képből kibontakozó egy-egy éles részlet is kifejezheti e formavilág kettősségét. A rétegszerűen festett felületeken munkálkodó „feszültség” végül mégis harmóniává alakul. Az Art BLOKKban jelenleg megtekinthető képek nagy részét a festő párizsi útja ihlette.

Kép adatai:
Appelshoffer Péter: Pára III. / …egy virágon, 2010, olaj, vászon, 60x70 cm

Szemethy Orsi műveinek személyes inspiráció az alapja; ezzel a szubjektív megközelítéssel találkozhat a néző, ha tekintetével „áthatól” a szembetűnően játékos, tekeredő vonalakon és harsány színfoltokon. Szemethy képei tehát többrétegűek: nem csupán karikatúrák, létező művek sajátos újraértelmezései, esetleg személyes önvallomások kitárulkoztatásai. Egyéni hangú, messziről felismerhető műalkotásaira jellemző a grafikus és festői megoldások együttes használata, valamint a merész karakterformálás és színkezelés: az irónia sem áll messze a festő gondolkodásmódjától, ezért óvatosan kell megközelíteni a csábítóan vidám alkotásokat.

Kép adatai: Szemethy Orsi – Mimi; 2008., olaj, vászon, 50x40 cm

Mai bejegyzésünk Hangay Enikő fotóművész fényképeinek világáról szól, akinek képei jelenleg az Art BLOKK „kirakatában” tekinthetők meg.

Hangay Enikő nagyon személyes és lírai, érzéseken, benyomásokon alapuló, „festői” fényképein a hétköznapi (sokszor mikro-) környezetet varázsolja el, nagyítja fel, a számunkra apró árnyalatokat, banális jeleneteket monumentálissá téve. A köznapi, pillanatnyi „csodák” viszonylagosságáról szóló képei mintha egy számunkra szinte láthatatlan világba szippantanának be. Képeinek témája a nagyvárosi és természetes környezet, a szokványos jelenetek (az esőáztatta utcakő látványa, a drótkerítés mintázatán át megfigyelt óceán, a sárkányparádé egy elkapott pillanata vagy a festékfoltos lefolyó jelenete) szellemi és képi értelemben vett „elvarázslása”.

Kép adatai:
Hangay Enikő: Kék, 2011, Budapest, C-print, ongrofoam, 1/5+1, 80x120 cm

Az alábbiakban a Spiritusz Galéria művészköréhez tartozó Mayer Hella művészetéről olvashatnak a blog látogatói – a Stockholmban élő művésznő műveit pedig megtekinthetik az Art BLOKK-ban!

Mayer Hella képeinek mottója ez lehetne: „az álom- és ébrenlét terei”, melyek kulcsszavak festészetében. A hangulatok, úgy, mint az alakok (gyakran gyerekek vagy kisebb állatok) egymást kergetik a művész által létrehozott terekben, a színes kavalkád pedig ellentétben áll a festő „háttereivel”, az ódon vagy egzotikus építmények, szobrok vagy kutak mozdulatlanságával, és a tiszta, egy színnel festett felületek tűnődő hangulatával. Mayer Hella itthon és külföldön zajló „párhuzamos élete” révén sokféle hangulattal, hatással találkozik: ezek megélése érződik képein, pontosabban az a kettősség, amit a vándorlás és a megtérés jelent számára.

Kép adatai:
Mayer Hella: Piros labda, 2009, olaj, vászon, 54x64 cm

Ma Appelshoffer Péter - akiről már korábban is olvashattak a blog látogatói - munkáiról írunk pár sorban.

Appelshoffer Péter képei a könnyen feliamerhető valós világ részletei és az ember képzeletében, a valóság által táplált belső formavilág kettőssége jellemzi. E két egység közötti "feszültség", vagy inkább erő e két megközelítés ellentétéből fakad, abból, hogy a festő egyszerre ábrázol és kifejez, külső (objektív) és belső (szubjektív) tartalmakat jelenít meg. Ezáltal mégsem feszültség, hanem harmónia születik meg a rétegszerűen festett felületeken. Itt látható festményei nagy részét a festő párizsi útja inspirálta, felületükön és mögöttük érzések, emlékek húzódnak, sokat sejtetőem idézik meg Párizs szellemeit.

Kép adatai: Appelshoffer Péter - 88 Rue Saint Martin; 2010., olaj, vászon, 100x130 cm

Múlt héten megkezdett, az Art BLOKK aktuális kiállításán szereplő alkotókat felvonultató sorozatunk mai „állomásán” egy újabb művészről szóló rövid bemutatást tekinthetnek meg a blog látogatói.

Jahoda Réka képeit első benyomásra vidám színek, játékos, könnyed témák jellemzik. Valójában ennél többről van nála szó: az idillikus valóság határát kutatja, néhol a giccs és a naivitás eszközeivel. Képei festőiségük ellenére (élénk színhatások, erőteljes ecsetvonások, hol megjelenésükben lazább, hol fotószerű, realisztikusabb megjelenítés) mindig egyfajta elidegenítő megközelítést is hordoznak magukban, ettől talányosak.

Képek adatai:
Jahoda Réka: Vegyvédelem I-II., 2007, olaj, vászon, 40x40 cm/2

Ezen a héten a Spiritusz Galéria vendég-művészével, és az ArtBLOKKban jelenleg kiállító Rabóczky Judittal készült interjút olvashatják a blog látogatói, melyben Paksi Endre Lehel beszélgetett a szobrásszal:

- Mióta tudod, hogy szobrász vagy? Mikor készítetted első szobrodat?
- Tizenhárom évesen készítettem az első szobrom gipszből, egy emberi figurát, egész pontosan egy szottyadt öregasszonyt. Ekkor tudatosult bennem, hogy jó vagyok térben. Festő, rajzoló egyaránt akartam lenni. De nem csodálatosabb az, amikor varázsolsz?
- Hogy érted ezt? Szerinted mi teszi szobrásszá a szobrászt?
- Kívülről nézve más is tehetné a szobrászt, számomra ez kevésbé jelentős. A külső körülmények nem tesznek szobrásszá. Nem lekicsinylőleg mondtam az iméntit, hiszen van, aki festőként varázsol; én azonban szobrászként teszem. Eszköz ehhez mindenképpen a három dimenzió, a szobrász azon keresztül szól. A tárgyakat létrehozó ember és a szobrász közt viszont valóban ez lehet a kulcsszó, a varázslás, mert ott egy külső tagot berántasz.
- Ki ez, vagy mi ez a külső tag?
- Például te. Nézel egy szobromat, te vagy a befogadó. Vagy beránt, vagy nem. Kapcsolatot tudsz teremteni vele, vagy nem. Kívülállóként is szemlélheted, vagy nem érdekel, azaz közömbös. Magamon azt veszem észre, hogy amikor dolgozom egy szobromon, ha valami jó lesz belőle, akkor mindig utólag visszaemlékezve derül ki, hogy az életfunkciók nem érdekelnek munka közben. Nem vagyok éhes, nem megyek ki mosdóra, nem érdekel, hogy elvágtam a kezemet. Ez a furcsa benne, hogy ezek az anyagi dolgok éppen a művészet leganyagibb válfajában, a szobrászatban veszítik el számomra a jelentőségüket. Ha ezekből a folyamatokból, amiket én alkotás közben átélek, megérez valamit a befogadó is, akkor lett berántva.
- Magyarán a berántás az, amikor egy anyagi tárgy az én emberségem anyagiságát háttérbe szorítja?
- Is. Mert úgy vélem – bár ez ma már rendkívül patetikusnak hangzik – az alkotás mégis egy Isten közeli állapot.
- Ez nem mai megállapítás. Itt vagy huszonnyolc évesen ebben az izgő-mozgó apró madártestben, mégis, miért éppen a vassal küzdöd meg, hogy ezt az állapotot fönntartsd? Hogy tudsz uralkodni éppen e fölött a hagyományosan nagyon is férfias anyag fölött?
- Ezt gyakran kérdezik, illetve akadnak kollégák, akik egyenesen nem hiszik el. Le vannak maradva egy brosúrával… Nézd, én nem így működöm, hogy így kell kinéznie, akkor ilyet és ilyet csinálhat csak: nem. Eleinte én mintázni kezdtem – van ugye a faragó és a felrakó szobrász – én az előbbi típus vagyok, s egyszerűen belefolytam a hegesztésbe. Alkatomhoz ez áll a legközelebb. Gyors, van bennem ugyanis egy türelmetlenség, hajt a cselekvés vágya, és az, hogy lássam az eredményt.
- Szokatlan még benned, sőt, ha lehet mondani, nem éppen trendi, hogy valaki angyalokkal foglalkozzon mostanság. Számodra miért fontosak ezek a lények?
- Igen, az előbb már szó volt róla, hogy a szobrász az anyaggal operál, és ezért különösen érdekes számomra a téma; hiszen egy teljesen más szférákból érkező küldöttet fokozottan nehéz áttenni mégis az anyagba. Nehezebb, mint a festészetben, vagy más képalkotó módszer esetében. Mégis, szerintem ezekre a lényekre mindnyájunknak alapvető szükségünk van. Ehhez képest szétnézek például a karácsonyi üdvözlőlapok kínálatában, s nini, csupa nagymellű cicalány csábítgat, és persze, õ már angyal, mert rátettek ilyen idióta szárnyakat! Mellesleg ezeken is feldühödve fordultam a diplomamunkámban Giotto angyalaihoz is, mivel számomra azok sokkal emberközelibbek. Nyilván nem tudom fölszámolni az egész tömegkultúrát, de ha már egy emberhez is eljut az üzenet, akkor bizonyosan megérte szobrásszá lenni.

(Az eredeti interjú itt érhető el: http://www.monterosa.hu/hu/download/muveszportre/raboczky-judit.pdf)

Képek adatai: Rabóczky Judit - Hárman; 2010., drót
                                            - Akvárium; 2004., hegesztett vas, 50x32x43 cm

Mai bejegyzésünk az Art BLOKK jelenlegi kiállításának egy másik fiatal alkotóját mutatja be röviden.

Kaszás Réka festményein első látásra, könnyed hatású tájelemek szolgának az élesen körbehatárolt, szögletes épületrészek „hátteréül”. Szinte minden kompozíciójában ugyanakkor kibillenti a nézőt egy „oda nem illő” elem: a felismerhető, nyugodt környezetet geometrikus, mértani hatású absztrakt formák vágják ketté és alakítják át egy valószerűtlen jelentté. Legújabb képeit elsősorban a finoman megmunkált felületeken keletkező szín- és formákközötti kölcsönhatások jellemzik: a festő gyakran visz játékosságot műveibe, ugyanakkor elgondolkodtató az a kifejezésmód, mellyel a természet és az emberi elme közötti ellentétet fogalmazza meg.

Kép adatai:
Kaszás Réka: Cím nélkül II., 2010, olaj, akril, vászon, 90x140 cm

A Várfok és Spiritusz Galéria művészeitől származó idézetek megosztását mától induló posztjainkkal megszakítjuk egy időre. Mostantól kezdve a Spirituszhoz tartozó, az ArtBLOKKban közösen szereplő alkotókat fogjuk bemutatni egy-egy rövid kis jellemrajzzal - minden olvasót arra buzdítva, hogy látogassa meg az ArtBLOKK új tárlatát nyári frissítő gyanánt!

Elsőként tehát egy fiatal festőt szeretnénk megismertetni a blog látogatóival, ha nem találkoztak volna még vele az ArtBLOKKban:

Hollós Ádám a különlegesen megmunkált képfelületet – melynek alapját általában a bükkfa képezi – hétköznapi tárgyakkal, jelenetekkel népesíti be. A banális témák szinte groteszk jelleget öltenek, mintha a festő képei középpontjában lévő szereplőit és tárgyait heroikussá kívánná növelni, vagy épp az összetett festői világot kívánná feladni, „fellazítva” köznapi életünk részleteivel „keverve”. Közelebb hajolva a képekhez feltűnik a már-már bravúros ecset- és anyaghasználat, a különböző felületi hatások vegyítése. Rétegeket fest egymásra, változatos minőségeket helyez egymás mellé: ezek ellentéte érik össze szokatlan, meglepően újszerű harmóniává, egyben mozgalmas és izgalmas látvánnyá.

 Kép adatai: Hollós Ádám - Canon
                                        2011., akril, bükktábla

A hétvégén a Spiritusz Galéria művészköréhez tartozó Szemethy Orsitól olvashatnak válaszokat interjúkérdéseinkre a blog látogatói:

- Mi inspirálja Önt, illetve művészetét?
- Az emberiség tréfás önvalósága. Megkapó pillanatok, régi fotók, melyeken kendőzetlenül jelenik meg a fotóalany sorsa, egy pillanatba sűrítve. Inspirál továbbá az állati karakter. Kutyaszánhúzó kutyák lelkes objektivitása. A hétköznapi hősiesség.

- Mit jelent az Ön számára a művészet, mint olyan?
- Adaptációt. Mit tartok fontosnak kiemelni a világ természetéből.

- Mit jelent az Ön számára az a képzőművészeti ág, amiben Ön alkot - miért ebben alkot?
- Az előbbiekből logikusan következő: karikaturisztikus, ironikus ábrázolás, melynek grafikai alapja van. De mégis festek: mert tetszik a festék, mint anyag, bábokat lehet formázni belőle, mint a gyurmából, csak éppen két dimenzióban.

- Mik azok a fő problémák, amelyet Ön művészetében vizsgál?
- Izgat az önazonosság kérdése. Miért kevésbé őszinte sokszor az ember, mint az állat? Mit üzen a külső, miket árul el a lélekről.

- Ön szerint mi a művészet célja, funkciója - van-e?
- A pasim szerint úri luxus. Nyilván, mint a legtöbb jó dolog a világon. Bár szerintem tévedés, hogy meglennénk nélküle.
 

Kép adatai:
Szemethy Orsi: A leghűbb társ, 2010, olaj, vászon, 50x70cm
                           Louise, 2008, olaj, vászon, 40x50 cm

Mai idézetünk Győrffy Lászlótól származik, aki művészetét a következő irányadó mondatokban fogalmazta meg:

„A határsértés aktusa számomra a művészi munka feltétele. Szeretek egy olyan mezsgyén közlekedni, ahol alany és tárgy, szépség és rútság, szex és halál nem ellentétes fogalmak töbé, hanem egymás keverékei.”
  

Kép adatai: Győrffy László - Revol (Mindazoknak, akik nem haltak meg)
2009.; olaj, vászon
100x70cm

Az Ujházi Pétertől származó idézetben a művésznek a valósáról alkotott fanyar kritikája húzódik meg:

„Nem bízhatunk érdemünkhöz, mert fejünkhöz kötettett a gyarlóság.”

Kép adatai:
Ujházi Péter: Nadap 08421, 2008, olaj, vászon, 110x110cm

Ezen a héten Szotyory László válaszolt művészetére vonatkozó kérdéseinkre:

- Mi inspirálja Önt, illetve művészetét?
-Kizárólag az inspirál ami nagyon tetszik, ami lenyűgöz. A témáimhoz fűződő viszonyomban nincs tehát semmi kritikai, vagy ironikus attitűd, csak rajongás. A festéssel nem távolból akarok véleményt mondani a jelenetről, hanem gondolkodás nélkül közel kerülni hozzá, a részesévé válni. Úgy is mondhatnám, hogy minden kép sóvár vágyból születik és ez érvényes, nem csak mondjuk a női portrékra, de a ciprusos, sötét tájakra is, vagy az autós, repülős képekre. Mindenikre.
- Mit jelent az Ön számára az a képzőművészeti ág, amiben Ön alkot – miért ebben alkot?
-A táblakép festés talán azért áll a legközelebb hozzám, mert festés közben olyan mintha a szobámból egy ablakon néznék át a vágyott tájra vagy, ha nagyobb képet festek, mint egy kapun át, be is mehetek abba. A mozi hatásait is idézi nekem.
Az anyag, az olajfestés pedig a legalkalmasabb a jelenet gyors, de mégis sokáig alakítható, a lassú száradás miatt egybeolvadó festéséhez. Szeretem, hogy a színeknek egy kissé tükröződő fényük és ezáltal mélységük van. Megfoghatatlanabb a felület távolsága.
- Mik azok a fő problémák, amelyet Ön művészetében vizsgál?
- Mindig arra törekszem, hogy a jelenet előadásmódja, az ecset vonások absztrakt festői gesztusként ízesek és élvezetesek legyenek és ugyanakkor erős, reális természet-élményt adjanak. Ehhez hozzá tartozik az a törekvés is, hogy minél tömörebben, a lehető legkevesebb ecset vonás keltse életre a kép elemeit. Ideálom ebben a kínai akvarell, ahol csak pár villám gyors ecset vonás a bambusz levél és a víztükör. De, ugyanezt a bravúrt találom meg Van Dycknál, Velazquez-nél, vagy pl. Tintoretto és Parmigianino táj háttereiben is. És persze sorolhatnánk még a végtelenségig, csak ők talán a fő kedvenceim. De nagyon szeretem nézegetni még, többek között, Delveaux-t, Balthust, de Chiricot, a képeikben lévő realitás mögötti érzésekért, ami ugyancsak nagyon vonz. A magyar festészetben Gulácsy és Farkas István az, akik képeiben a nagyon izgalmas festőiséggel együtt megjelenő különös atmoszférának, örökké a hatása alatt vagyok egy kicsit. A kortárs magyarok közül talán Nádler István és Fehér László festészete hatott rám a leginkább.
- Ön hogyan viszonyul a nézőhöz, műveinek befogadóihoz? Mennyiben szól másnak és mennyiben privát az Ön művészete?
- Mivel a festés elsősorban azt a feladatot tölti be az életemben, hogy segítsen megidézni számomra azt „világot”, jelenetet, atmoszférát ami után akkoriban éppen vágyakozom, „hogy behozzam oda a szobába”, ezért ilyenkor nem gondolhatok a nézőre csak magamra. De azért, természetesen minden nézőt tisztelek sőt, szinte meghat, ha érdeklődéssel nézegetik amit festettem. Szeretem megbeszélni munka közben, félkészen is a képeimet a barátaimmal, festőkkel és nem festőkkel is. Azt tapasztaltam, hogy nagyon fontos lehet minden vélemény. Néha a teljesen laikusoknak nagyon jó és hasznos meglátásaik vannak. Néha azt mondják egy részletre, hogy az nagyon tetszik és ez hívja fel a figyelmem arra, hogy az már kész is. És ha azt mondják egy részletre, hogy ott valami zavarja őket, akkor ott biztosan van valami baj. A nézők véleményét tehát sokszor figyelembe veszem, ha úgy általában a képpel kontaktust találnak és ezzel ráhangolódnak arra a munkára, amivel az én személyes mondanivalómat segítik jobban megjelenni, de ha nem, akkor nem. Mert az egész kép indíttatása annyira személyes, sőt intim – hogy néha arra is gondolok, hogy ezt, vagy azt, nem is helyes mind elárulni, pl, hogy mennyire rajongok az amerikai autókért – és azt tapasztalom, hogy a legeredményesebb, ha az egész képet végig a saját élvezetem irányába kormányozom, hogy ezért nem is gondolhatok arra soha, hogy ehhez mit fognak szólni.

Képek adatai: Szotyory László - Indián lányok - világos színekkel; 2006., olaj, vászon,95x120cm
                                              - A felhő; 2009., olaj, vászon, 100x70cm