Szotyory László nőalakjai a klasszikus női szépséget képviselik. A korai képein feltűnő aktok bukolikus tájháttér előtt jelennek meg általában és melankolikus, tűnődő hangulatot teremtenek. Szotyory festészetének egyik fontos vonása, hogy képeivel egyfajta álomvilágot alkot, mely révén vágyakozást kelt a nézőben a látott jelenet iránt, pontosabban képein „megvalósítja” a vágyakozás tárgyát. A művész egy olyan képzeletbeli közeget kíván teremteni, ahol ő maga és a szemlélő is jól érezné magát. A mediterrán tájak teatralitása ugyanúgy jellemző az aktokra is.
Szotyory festészetében gyakran utal korábbi mesterek munkáira. Erre érdekes példa a Reggeli a szabadban 
1991-es első, és 1998-as második változata. A sejtelmes tájban két fekete öltönyös férfit láthatunk egy meztelen nő társaságában. A művész tudatosan utal Édouard Manet azonos című alkotására. A mitologikus témák ábrázolásánál gyakran merít Antonio Canova alkotásaiból: a Gráciák sorozat aktjait például a klasszicizmus mesterének szoborcsoportja ihlette. Az alakok szoborszerűségét a mély színek használatával teszi festőivé. Szotyory festményein az aktok nem minden esetben jelennek meg teljes alakban: előfordul, hogy a képen a testek csak félig, vagy háromnegyedes beállításban látszanak – a festő így hangsúlyozza a fókuszpontba helyezni kívánt részletet.
A kép adatai: Szotyory László: Gráciák V. - olaj, farost / 140x170 cm
