A^RT BLOKK

A Spiritusz Galéria két művésze, Hangay Enikő és Tóth Szilvi is tagja egy érdekes internetes blog kezdeményezésnek, a 1day1photo-nak (melyet ezen a címen tekinthetnek meg: http://www.1day1photo.com). Az eredeti elképzelés szerint három, egymást nem ismerő és egészen más kultúrkörben élő fotóművész egy éven át, minden nap készít egy fotót, mely aztán felkerül a blogra. Természetesen a napi egy fotó nem volt kötelező érvényű: egy nap készülhetett több fotó is, de lehetőség volt csak pár naponta feltölteni egy képet. A blog négy éve indult el Elek Judit Katalin, Lei Ben Ben és Hangay Enikő hármasával, majd negyedikként Tóth Szilvi is csatlakozott. A projekt azt hivatott vizsgálni, hogyan viszonyul egymáshoz a fotósok stílusa, látás- és gondolkodásmódja, illetve hogyan befolyásolják egymást a művészek. Továbbá a blog azért is érdekes, mert jól példázza, miként alakította át a fotót, mint olyat a digitális technika megjelenése és széles körben való elterjedése, aminek egyik eredménye az a számtalan – Várnagy Tibor, a projekt szülőatyjának szavaival - „spontán” és „egyes szám első személyű” fotó, mely a világhálón kering.
Az egész fotó-blog egy nagy önreflexióként is értelmezhető. A blog jellegéből adódóan a napi egy fotó kikényszeríti a spontán fotók készítését, amik valóban egyes szám első személyűek. Vagy mégsem? Érdekes megfigyelni, hogy a különböző művészeknél mi jelenik meg a képeken: Mivel mindennapi fotókról van szó a személyesség elkerülhetetlen – de kinél mi a személyesség határa, vagy éppen hol kezdődik? Míg az egyik fotós sokszor magát és közvetlen környezetét (otthonát) örökíti meg, addig a másik családját, férjét, gyermekeit, a harmadik pedig baráti körét, a hozzá közel állókat. Természetesen nem lehet ennyire lesarkítani, ennél sokkal sokszínűbb a blog, de ha végignézzük a négy év fotóit könnyen elkülöníthető egymástól a négy fotós stílusa.
A blog másik érdekes pontja az idő kérdése: mivel az egyes fotók ugyan azon a napon készültek szintén jól elkülöníthető a képek történeti és személyes, belső ideje. Történeti idő alatt a fotó elkészülésének dátumát értjük, a feliratot, amivel felkerül a blogra. A személyes idő pedig a fotós idejét, a fotó elkészültének pillanatát és a befogadás idejét jelenti. Bár egy időben készülnek, mégis teljesen más helyzetekről mesélnek. Más a történetük, más a belső idejük, amiben készültek. A művészek a Föld különböző pontjain (New York, Amszterdam, Kína) más kulturális háttérben, más ritmusban élnek, így fotóik is más időben beszélnek a nézőhöz.
Ugyan akkor a blogra sorban felkerülő képek bizonyos értelemben filmkockák sorát is jelentik, amik egyfajta megszerkesztettséget feltételeznek: egyfajta időkollázs jön létre, amit a fotós élete irányít, rendez - ezzel azonban a felvételkészítés valós ideje megszűnik, illetve belső történetük is feloldódik. A művész ellenőrzése alatt tartja „életét”, kiválasztja a legfontosabb (vagy legjelentéktelenebb) pillanatokat, személyes nyelvet kialakítva, mellyel közvetlenül szólítja meg a nézőt, új narratív idősíkot teremtve ezzel.
Természetesen ez csak egy lehetséges értelmezése a 1day1photo blognak, ezen kívül számos más érdekes megközelítés is felmerülhet.