Ezen a héten Herman Levente vallott művészettel kapcsolatos gondolatairól:
- Mi inspirál Téged, illetve a művészetedet?
- Minden és mindenki, a művészet mint fogalom is tág körű és örülök, hogy a körülvevő emberek, történések és a természet is segítséget nyújt munkámban.
- Mit jelent a számodra az a képzőművészeti ág, amiben alkotsz – miért ebben alkotsz?
- Régen amikor még ritkán állt módomban a festészetben való elmélyülés, irigykedve néztem ahogy a kollégák a hiper realizmust csupán egy fotó kizárólagos lemásolásában látták és élték meg. Én is szeretem a realizmust de hiányoltam belőle az elvont részletességet és a festészetet ezért úgy döntöttem nekilátok én is… Mindeddig csupán kétszer töltött el az az érzés ami táplálja a munka során a reményt a kitartást és a hitet, ezért keresgélek folyton effajta érzésekbe kapaszkodva olyan témákat melyek újból megtöltenek igaz érzésekkel.
-Mik azok a fő problémák, amelyet művészetedben vizsgálsz?
- Természetesen önmagam hiszen csupán egy tükör vagyok önmagam fele is, szerencsés helyzet mert ha megadatik, hogy dolgozhatok máris vizsgálat alá helyeződök és vagy elmúlnak vagy előtörnek a gondok, a saját feladatom, hogy helyreállítsam az egyensúlyt.
-Kik azok a művészek, vagy művészeti hatások, akik meghatározóak voltak a
számodra?
- Nem ismerek olyan művészt vagy művet ami ha csak egy keveset is de bizonyos részleteiben vagy eszmeiségében ne ragadtak volna meg. Mindent szemügyre veszek nem vagyok afféle nagyítós ember, természetesen vannak általam előtérbe helyezett művészek akikről úgy érzem, hogy az adott lehetőségeikhez képest igazán nagyot alkottak, gondolok a technikai lehetőségek hiányára, az idő hiányára, mindezt csupán azért voltak képesek igazán jól megcsinálni mert őszinték voltak önmagukhoz, nem bújtak ki a saját bőrükből segítséget kérni a helyükön maradtak és így igazán befogadható műveket voltak képesek létrehozni és átadni…
- Hogyan viszonyulsz a nézőhöz, műveinek befogadóihoz? Mennyiben szól másnak és
mennyiben privát a művészeted?
- Ha valaki el tud fogadni olyannak amilyen vagyok akkor el tudja fogadni azt is amit csinálok, nem tudtam soha olyan kéréseket kielégíteni amiket nem éreztem sajátomnak. Elég makacs ember vagyok, így legtöbbször magam alatt vágom a fát, ilyen vagyok az életben is. Ha valakinek leköti a figyelmét egy képem az igazán megtiszteltetés számomra mert nem tartozom a „könnyű” emberek közé, túlságosan szorosan élek együtt avval amit csinálok és gondolok, ettől mindmáig nem tudtam szabadulni.
- Hogyan viszonyulsz korábbi saját alkotásaidhoz, korszakaidhoz?
- Néha úgy érzem, annak ellenére, hogy nagy hangsúlyt fektetek az úgynevezett fejlődésre visszább esek a korábbi munkáimhoz képest, ez is ösztökél természetesen és van egy pár olyan korábbi munkám is amelyiket nem biztos, hogy szívesen látok. Ezek közül a legtöbbet átfestettem de nem törlődik az ilyesmi olyan könnyen az emlékezetből, hiszen bármelyik korábbi munkámra nézek pontosan tudom, hogy ami alatt festettem mi történt akkor körülöttem és mire gondoltam éppen.
Kép adatai: Herman Levente - Fal – Az ötödik elem; 2009., olaj, vászon,80x90cm
- Andrej pityókái IV.; 2010., olaj, vászon,25x30cm
