A blogon az elmúlt hónapokban sokféle szempontból vizsgáltuk és mutattuk be a Várfok és a Spiritusz Galéria művészköreihez tartozó alkotók műveit, jellegzetes motívumait, hogy e kvalitásos kortárs művészet keresztmetszetén keresztül betekintést nyújtsunk a művészet átfogóbb kérdésköreibe, folyamataiba is, mellyel reményeink szerint sikerült kedves és kitartó olvasóinknak tanulságul szolgálni.
A nyár beköszöntével új sorozatokat indítunk útjukra, amikkel (ha lehet) még közelebb kívánjuk hozni mindenkihez napjaink alkotásait, illetve hogy kedves olvasóink az eddigi ismereteiket kiegészítve kialakítsák a maguk olvasatát egy-egy művész vagy mű kapcsán – egy-egy rövidebb idézet vagy interjú formájában tehát átadjuk a szót maguknak az alkotóknak, hogy saját gondolataikat szavakba öntve valljanak saját művészetükről!
Elsőként álljon itt a szürrealizmus esperesének, Rozsda Endrének egy személyes megnyilatkozása saját alkotói tevékenységéről:
„Gyakorta mondják, hogy fölépítem képeimet. Nem így van, mert a kép épít engem. Úgy változtat meg, hogy amikor befejezem, más vagyok, mint aki voltam, amikor elkezdtem. Párka vagyok, aki megfonja az idő fonalát, aki új dolgokat hoz lére, és nem az, aki bevégzi őket.” (Részlet az Elmélkedésekből)
Kép adatai:
Rozsda Endre: Tájkép gyöngyökből és gyémántokból, 1981 olaj, vászon, 60x72cm
