A festmények értelmezése túlmutat magukon a képeken. A művészet kultúránk egyik alapja, az ehhez való értés pedig éppen ebben rejlik: a „kultúra” szó jelentése nem más, mint művelni, ápolni – jelen esetben a művészetet. Ez természetesen a művészetnek első sorban nem a gyakorlati, alkotói oldalát jelöli, hanem a művészettel, műalkotásokkal való foglalkozást. A képzőművészet esetében ez az alkotások szemléléséből nyert tapasztalatot jelenti: minél többet nézünk alkotásokat, annál jobban megismerjük őket, pontosabban azokat a belső szabályokat, rendszereket, amik végbe mennek az tárgyakban. Felfedezzük a különbségeket alkotás és alkotás között. És éppen ennek a különbségtételnek a képessége az, ami a laikust értővé teszi. A kulturáltság, kulturálódás tehát nem más, mint a különbségtétel képessége – ahhoz azonban, hogy ezt meg tudjuk tenni előbb művelődnünk kell: a művészet folyamatos szemlélésében, az alkotásokban való elmerülésben.
Műalkotások esetében különbségtétel alatt nem olyan végletes fogalmakra kell gondolni, mint „jó” vagy „rossz”. Ennél sokkal árnyaltabb és finomabb a helyzet. Szín és szín, tónus és tónus, vonal és vonal – ecsetvonás és ecsetvonás közötti eltérések olyan mértékben határozhatják meg egy-egy alkotás jelentését, amire nem is gondolnánk. Adott műalkotás elemzése ezért soha nem egy zárt diskurzus – mindig már valamihez hasonlítva értékelünk valamit, valamivel párhuzamba vonva (ismét nem egy konkrét dologra kell gondolni). A képértelmezés minden esetben reflexió: magára a képre és minden, korábban a képekről szerzett tudásunkra, méghozzá éppen ezen a tudáson keresztül.
A referencialitás, a rendszerekben való gondolkodás alapvető emberi tulajdonság – gondolkodásunknak talán egyik legjellemzőbb vonása pedig ez a megkülönböztetésekben való gondolkodás (egészen hétköznapi példákon keresztül is könnyen belátható ez pl. alacsony-magas, itt-ott, korán-későn, sötét-világos). A képeken is érvényesül mindez. A vásznon ejtett legapróbb ecsetvonástól kezdve a képnek megszűnik a klasszikus értelemben vett kétdimenziós felülete. Amint a sík alapra attól akárcsak a legkisebb mértékben is, de eltérő folt kerül új tér nyílik meg, ahol meg tudjuk különböztetni, hogy melyik folt hol van - méghozzá a másik viszonylatában! 
Ez leginkább az absztrakt képek esetében jelent problémát – általában ezek értelmezése jelenti a legnagyobb kihívást. Az absztrakt megértése azonban csak azon hagyomány felől érthető meg, amit ma a „kultúra” fogalmunkkal jelölünk. Ennek ismerete, a művészet alkotásaival kapcsolatos tudásunk, „kulturáltságunk” az, ami biztosítja számunkra a megfelelő eszközöket egy műalkotás elemzéséhez, megértéséhez és értelmezéséhez – ahhoz, hogy be tudjunk lépni abba a világba, melyre az alkotások nyitnak ablakot.
Képek adatai: aatoth franyo - Fekete cipők lézer cipőfűzővel; 2010, olaj, vászon, 30x90cm
Nádler István - Fb. No. 4.; 2010, vegyes technika, vászon, 100x70cm
Mulasics László - Az eső hullámai; 1991, enkausztika, olaj, vászon, 180x160cm
