A színek kompozícióban betöltött szerepeinek elemzésekor már említettük a fényt, melynek csakúgy, mint a színeknek, többféle, egy adott művön akár specifikus aspektusa is lehet, így a fény milyenségének, funkciójának átgondolása sem elhagyható. A képen megválasztott megvilágítás, szintén egyik alapvető festői eszközként (és itt főként, de semmiképpen nem kizárólagosan a figuratív elemeket felhasználó művekről van szó) az ábrázolt dolgok modellálását, térbeliségük érzékeltetését segíti (a színek és azok különböző árnyalatai mellett). 
Másfelől viszont a megvilágítás által is irányítható a mű szemlélőjének figyelme a befogadás során, például ha az alkotó a direkt megvilágítással hangsúlyozza, kiemeli az egyes motívumokat. Az egyik legszembetűnőbb módja ennek a kompozícióba „kívülről” behatoló fénynyaláb, mely egyértelműen ezt a célt szolgálja, mint Herman Levente Renaissance című művén. A diffúz fény viszont a formák kontúrjainak elmosásával, homályossá tételével, kiválóan alkalmas például atmoszferikus hatások megteremtésére, és ezáltal bizonyos hangulatok közvetítésére is. De nemcsak a képen ábrázolt, hanem a valóságos fény is egyfajta többlettel járulhat hozzá adott művekhez (akár a természetes, akár a kép valódi megvilágítását tekintjük): meg-megcsillanva rajtuk, vagy azokat átjárva a mű hatását fokozzák.
Kép adatai:
Herman Levente: Renaissance, 2009, olaj, vászon, 130x145cm
