A festmények szemlélése során azonnal szembeötlenek a színek, hiszen képek tulajdonképpen azokból épülnek fel: a szín olyan alapvető kompozíciószervező elem, mely nagyban hozzájárul az értelmezéshez, sőt van, hogy központi szerepet játszva a mű fő szervező elemét képezi. Érdemes tehát mindig megvizsgálni, az adott kompozícióban egyáltalán mely színek, annak mely árnyalatai jelennek meg – ezek ugyanis módosíthatják, vagy akár meg is változtathatják a mű mondandóját – illetve milyen szerepet töltenek be azok – a paletta milyensége ugyanis sokban segíti az interpretálót eligazodni a mű „mikrokozmoszában”. 
A leredukált, néhány színből felépített képeken az alkotó a színeknek olykor másfajta, „mögöttes” tartalmat is adhat. E „mögöttes” tartalom azonban nem feltétlenül „szimbolikus”, hanem ugyanúgy a színek által kiváltott érzelmi, gondolati reakciók kiváltását szolgálják, ahogyan a tobzódó, szinte akár már a giccsbe is átforduló paletta „magamutogatása”, mely egyértelműen figyelemfelkeltő hatású, vagy akár abban az esetben is, ha az alkotó színeket elsősorban azok atmoszférateremtő hatásával teremti meg sajátos világát.
A színek a különböző, a kompozícióban betöltött szerepein túl, rendelkeznek anyagi mivolttal is: ez pedig maga a festék (illetve bármilyen más anyag, amiből a mű készült), ami szintén egyfajta többlettartalommal járul hozzá az értelmezéshez. Ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy a színeket vastagon vagy vékonyabban hordák-e fel: az egymás mellett elhelyezkedő illetve egymást átfedő rétegek optikailag is más-más módon hatnak a szomszédos színre (és annak árnyalataira); és a fényre, mely tulajdonképpen életre kelti őket.
Kép adatai:
Mulasics László: Cím nélkül I., 2001, viasz, olaj, vászon, 80x50cm
