A^RT BLOKK

A blogon eddig mindig egy-egy művésszel, képpel vagy műfajjal foglalkoztunk a posztokban, igyekezve megragadni azok legfontosabb jellemzőit. Elemeztük tehát a művészek alkotómódszerét és munkáikat – ezen a héten azt mutatjuk be, hogy mik azok a fő szempontok, ami mentén érdemes lehet elindulni egy műalkotás értelmezésekor, elemzésekor. E heti bejegyzéseink tehát arról szólnak: hogyan nézzük a képet?
Egy kép szemlélésekor elsőként érdemes az egészet egyben értékelni, felismerni a nagyobb tömegeket, csoportokat – a kompozíciót. Azokat, a kép szempontjából központi szervezőerővel bíró pontokat, ami köré a kép többi része rendeződik. Ez lehet egy tényleges ponttól kezdve egy széken át egészen egy emberi alakig bezárólag bármi. A hangsúly itt az alkotáson belüli rendszer, az adott festményre jellemző egyensúly felismerésén van, nem pedig egy-egy tárgy kiemelésén. Általában ez automatikusan megy végbe  a nézőben, a kompozíció tudatosítása azonban a kép mélyebb értelmezésében nagy segítségünkre lehet. Ha az alkotásban meg tudjuk ragadni ezt az egészet egybefogó rendszert, akkor a festmény belső – illetve saját magán túlmutató - viszonyait is sokkal könnyebben felismerhetjük.
Rendhagyó módon ezen a héten nem elemzünk képeket, csak az éppen aktuális posztot jól szemléltető példaként mutatunk be egyet-egyet: jelen esetben Nádler István egy képét, amin jól látható, hogyan osztotta fel a művész festményét egy gesztussal. Ezzel is arra akarunk bátorítani minden kedves olvasót, hogy (akár egy komment formájában) maga értelmezze a képet, szem előtt tartva, hogy nincs rossz válasz.

Kép adatai: Nádler István - Feketebács No.15/a
                                       2007, kazeintempera, vászon
                                       120x80cm