E héten a zsánerfestészettel, pontosabban egy-egy kortárs művész példáján keresztül a műfaj továbbélésével, egy-egy sajátos értelmezésével fogunk foglalkozni. Várady Róbert interface-sorozatát bizonyos tekintetben a műfaj egyik átértelmezett, elvonatkoztatott verziójaként értelmezhetjük, hiszen itt is egy adott térben és szituációban több, jellegzetes alak jelenik meg, és a közöttük lévő viszonyrendszer ábrázolásán keresztül fejti ki a művész gondolatait – ez pedig a zsánerfestészet hagyományaira vezethető vissza. 
Maga az interface mint „helyszín” (vagy inkább a kép első rétege), melyben az alakok megjelennek, speciális, és összefügg a művész technikai érdeklődésével: egymástól időben és térben távoli dolgok, személyek hozhatók egyetlen tér-idő síkba a segítségével. A „tér” megfoghatatlanságával ellentétben a figurák ábrázolásánál Várady valósághűségre törekszik. Ezzel a kontraszttal ráirányítja az alakokra figyelmet, akik egymás mellé helyezve találkoznak virtuálisan. A megidézett szereplők sokszor azonosíthatók is, olyan közismert személyek, akik különböző társadalmi, esztétikai vagy filozófiai nézeteket képviselnek, s ezáltal „megütköznek” a képen. Várady olyan alapvető emberi magatartásformákat is megjelenít, melyek a társas kapcsolatokra vonatkoznak, illetve például azt a titkok felfejtésére irányuló kíváncsiságot, ami az embert hajtó elemi mozgatórugóként a rendetlenségből rendet kíván teremteni.
Kép adatai:
Várady Róbert: Anna Nicole Smith és Franz Kafka az Interface-ben - olaj, vászon; 180x140cm - 2008
