A^RT BLOKK

Az akt – legyen az nőről vagy férfiről készült – minden esetben a testről szól, ám ez (tehát a test) sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint azt gondolnánk. Az emberi test minden mértékünk alapja és viszonyítási nullpontja. Az emberi test az az origo, amihez mérten mindent szemlélünk, ez életvilágunk középpontja. Éppen ezért a test valóban a Szépség ideájának megjelenése volt, de nem érzéki szempontból – nem a test volt szép! Az antik görög világban az ember testében megjelenő arányok, ritmus, rend (a kánon) volt az, amiben a Szép megjelent, tükrözve a kozmosz rendjét – ebben az értelemben jelent meg a meztelen emberi test az ókori ábrázolásokon.
Az akthoz, a meztelen testhez kapcsolódó érzékiség a nyugati kultúrában a kereszténységgel került előtérbe: Ádámmal és Évával, mikor ráeszméltek meztelenségükre – szégyenükben pedig eltakarták magukat. Ez esetben is a világ rendjének megbontásáról van szó – ám ez a gondolatmenet messzebbre vinne, mint amit most célul tűztünk ki magunk elé.
A középkor után a görög eszme felélesztésével azonban az érzékiséggel szemben a reneszánsztól kezdve ismét a test arányainak szépsége kerül előtérbe - illetve a test, mint mindennek viszonyítási alapja. Ez a szemléletmód egyre inkább szélsőségesebbé vált, és ebben az értelemben „szubjektív, művészi interpretációk” az aktok: nem egyéni értelmezésekről van szó, hanem a test (a tömeg és az azt összefogó rend) viszonyáról környezetével (más tömegekkel, fénnyel, kompozícióval, színnel, test testhez való viszonyával, stb.). Ma tehát nem a művész testről alkotott képe jelenik meg alkotásain, hanem a különböző dolgok viszonya a már eleve meglévő test-képzettel – a kettő két igen különböző és jól elkülöníthető kategória.
feLugossy „aktjain” is tehát ezt az említett rendet bontja meg és rendezi át.
Szotyory-nak a blogon kiemelt festménye valójában egy parafrázis, nem pedig akt, amin a klasszikus (görög eszményű) Canova ideális arányok (és nem modellek) után készült gráciákat bemutató szobra szerepel, inkább a mediterrán hangulat felkeltésének érdekében, semmint magáért a testért – ám a párhuzam mégis hasznos lehet, ha figyelembe vesszük, hogy Canova közvetlen előképe Raffaello és Botticelli, akik szintén ókori falképekről vették át a gráciák triászának ezt a megszokott ábrázolását.
Szirtes aktjai sokkalta inkább a mozgást, a gesztust hivatottak rögzíteni, semmint magát a meztelen testet. Mivel ahogy említettük fogalmaink szinte minden esetben a mindenkori emberi test adottságára építenek, így a mozgás is ennek viszonyában határozható meg (hasonlóan a mérethez, szépséghez, stb.).
Kazovszkij is festményein a rendet, illetve ebbe a rendbe való beszorítottságot feszegette: a szépségnek (érzékinek és eszményinek) bezártsága és fájdalmas kitörni vágyása jelenik meg alkotásain.
Mint mindig, most sem kizárólagos érvényű értelmezésről van szó. A nyugati kultúrában a középkor óta az aktban az antik görög szépség-eszmény és a kereszténység moralizáló hangvétele keveredik. Az emberi testnek gondolkodásunkban ez a központi szerepe tehát nem új keletű, hanem egy hosszú hagyomány része. A testről való gondolkodás tudatossága az, ami elhalványult az idők során – napjainkban azonban ismét egyre nagyobb hangsúly kerül a Testre, mint az ember egyik legelemibb aspektusára.

Kép adatai: El Kazovszkij - Sarok
                                       olaj, karton
                                       90x90 cm