Rozsda Endre számos önarcképet készített élete során – fotókat, festményeket és rajzokat egyaránt. Ezeken legtöbbször saját helyét, az idő múlását vizsgálja. Egy 1937-ben festett képén is saját festői, művészi mivoltára reagál: Az egészen sematikus ábrázolás, a kompozíció és a háttér az ókeresztény ikonokat is eszünkbe juttathatja – ezzel mintegy saját festői énjét, illetve saját művészetét legitimizálja, utalva a Szt. Lukács-féle hagyományra. Önarcképe saját énjének – és így végső soron a festészetnek –felmutatása. Felfedezhető egy másik, szintén teljesen tudatosan a képbe épített párhuzam is. Rembrandt több önarcképe is hasonló gondolatokat sugall. Az ecset és a festőpaletta, illetve az éppen készülő festmény megjelenése a képen belül szintén a festőnek, illetve a festészetnek (és végső soron a művészetnek) nagyságát jelképezik.
Kép adatai: Rozsda Endre - Festő portréja
1937 olaj, vászon
81x60cm
119
2011.04.23. 01:06
Címkék: önarckép
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://artblokk.blog.hu/api/trackback/id/tr642848889
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.