Csiszér Zsuzsi kollázs-festményeiről már többször is szó esett a blogon. Eddig azonban mindig a személyiség megszerkesztettségével kapcsolatban merült fel ennek a technikának az (ál)felhasználása a művész festményein – jelképezve az ember, a nő darabokból való összerakottságát. Napló című kiállításán Csiszér egy új szemszögből közelíti meg a kérdést, ugyanis saját személyét vélt- és valós emlékein keresztül, azoknak tükrében vizsgálja. A darabok itt már emléktöredékeket jelentenek, a szakadások pedig azt a személyes időt jelképezik, amit az ember saját emlékeiben él meg. A festmények szakadozottsága, részekből való összeillesztettsége azt a szubjektív időt jelentik, amit az ember megél – Csiszér viszont önreflexiójában ütközteti a valós és a megélt idő síkját, ezért az ebből születű festmény egyszerre dekonstrukció és építkezés is egyben, aminek alapanyaga: maga a festő.
Kép adatai: Csiszér Zsuzsi - With Christo
2011., olaj, vászon
200x150 cm
111
2011.04.12. 15:30
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.