A különböző festészeti eljárások közül a tempera mellett (93-as bejegyzés) talán legtöbben az akvarell, más néven vízfestés technikáját próbálták ki.
Az akvarell lazúrozó technika, melynek során a papírra vékonyan, akár több rétegben viszik fel ecsettel vagy szivaccsal a festéket, és legtöbbször fehér alapra dolgoznak vele. Ennek oka egyrészről az, hogy e technika színskálájából hiányzik a fehér szín, de a felület szabadon hagyásával az a műbe komponálható; másfelől pedig a fehér alap az áttetsző színek érvényesülésében is szerepet játszik. 
Az akvarell nagyon finomra őrölt pigmentekhez adott vizes kötőanyagból (gumiarábikumból vagy enyvből), és az oldást illetve beszáradást befolyásoló adalékanyagokból (cukorból, glicerinből, ökörepéből) áll. Kész festékként kapható, a használathoz azonban vízzel utólag fel kell oldani, és a hozzáadott víz mennyiségével befolyásolható a színek telítettsége, sötétsége illetve áttetszősége.
A Rozsda Endre Barátok című sorozatán sorakozó arcok jól példázzák, hogy az akvarellel gyorsan lehet dolgozni, és a festék „folyékony” jellegét más grafikai eszközzel párosítva arra használja fel, hogy az emberekről szerzett benyomásokat, tapasztalatokat, emlékeket rögzítse; mégis nagy odafigyelést is igényel az alkotás, mert utólag nem javítható. Különösen vigyázni kell az akvarellel készült művek tárolására, mert a festék megszáradása után sem válik vízoldhatatlanná, ezért általában – mint a grafikák többségét – üveggel védik.
Kép adatai: Rozsda Endre: Les Amis IV/Barátok IV - akvarell, tus, papír; 28x20cm - 1964
