A Várfok Galéria évről-évre, rendszeres jelleggel rendez csoportos, illetve tematikus tárlatokat – néhányról már a blogon is szó esett (pl.: Papíron / 72-es bejegyzés). Az általában egy meghatározott téma köré épülő kiállítások igen változatos területeket járnak körbe: a Jégkockák (2008) című tárlat a nyári felfrissülést szolgálta, míg A tél meséje (2003) a hidegebb napokat próbálta enyhíteni. Ami a környezetet illeti, a Metropolisz (2003) urbánus világával, vele szemben a természet elemi erőivel pedig a zöldMÁNIA (2004), vagy a Vetésforgó-kiállítások (2010) tolmácsolták az alkotók újszerű elképzeléseit a közönség felé. A ClipArt – A Photoshop rajongói (2001) vagy a videó műveket felvonultató Szubjektív / objektív (2007) című kiállítások révén az új médiumok sem maradtak ki a mustrából. S ha már ellentétek: a Reális / irreális (2007) című tárlat a nehezen megragadható realizmust boncolgatta, a Vörös és fehér (2004) pedig az oly sokrétű színszimbolikát. A „múltidéző” jubileumi kiállítások (Arc poétika / 2005, Tegnap után…/ 2008, Crescendo / 2010) mellett az évek során a pályakezdő fiatalok is helyet kaptak: a „Méreten aluli” (2004-2005) kiállításokon bemutatott műveknél a méret volt a lényeg.
A megadott tematikák olyan lehetőségeket – és egyben kihívásokat – állítanak a művészek elé, melyekre szabadon reflektálhatnak még olyan neologizmus esetén is, mint a Paradogma (2010, 74-es bejegyzés) vagy a művészeti szempontból technikailag vagy művészettörténetileg is izgalmas Kép a képben (2008) kiállításon. Sőt, ezen esetekben tulajdonképpen a témák jelentését, sokrétűségét épp az alkotók határozhatják meg.
