2010. december 12-én, most vasárnap nyílik a győri Esterházy-palotában Várady Róbert (1950, Budapest) egyéni kiállítása Térképzetek címen: a tárlat az elmúlt 10 év munkásságába nyújt betekintést.
A 2002-ben Munkácsy-díjjal kitűntetett festőművész rendszeres kiállítója a Várfok Galériának is (a Galériához kapcsolódó első kiállítása 1996-ban, a mai Spiritusz Galériával azonos nevű lakásgalériában volt, azóta tagja a Várfok Galéria állandó művészkörének). Művei több hazai közgyűjteményben megtalálhatók.
Várady 1980-as években induló pályafutásának első alkotásai a fotórealizmushoz köthetők, ugyanakkor már a kezdetektől észlelhető komoly érdeklődése a metafizika iránt. Ez a kettősség végig megfigyelhető, és az ’90-es évektől művei egyre elvontabbá, konceptuálisabbá váltak. Ebben az időszakban festményeit a változatos anyaghasználat, applikációk beépítése jellemzi, és ekkor installációkat is készít (Kultúrkörök, 1991; Oszlop, 1995).
Az évtized második felére már kialakult jellegzetes képi világa: monokróm, szőnyegszerű felületein a saját maga által kidolgozott jel- és motívumrendszerrel reflektál a kor egzisztenciális kérdéseire. Metafizikus beállítottságáról tanúskodik saját hitvallása is: „A festészet több mint kép. Bonyolult rendszer, lélek és gondolat, amely olyan elvont, mint a zene, de konkrétságában közelíthet az irodalomhoz. Ugyanakkor a piktúra gyakorta a kimondhatatlan, a megfogalmazhatatlan, a titokzatosság, az érzéken túli összefüggések világába vezet. ”
A műveihez felhasznált források változatosak: archaikus kultúrák jelképei, matematikai jelek éppúgy, mint a mai digitális világé, ugyanakkor számos esetben konkrét filozófiai vagy irodalmi szövegek inspirálják (Wittgenstein, Heidegger, Flusser, Baudrillard), melyekhez azonban nem „illusztrációkat” készít, hanem a fogalmakat próbálja vizuális nyelvre átültetni. Emellett a 21. század természettudományos felfedezései nyomán felmerülő problémák, mint a genetika, a klónozás, a kibernetikus világ is foglalkoztatják.
Egy-egy kérdéskörre sorozatokkal válaszol, amik nem különülnek el élesen egymástól, sőt inkább egymásba olvadnak – erre utalnak vissza-visszatérő motívumai is. Az egyik legfontosabb ilyen motívum a „fraktálok világához” köthető, azok képi megfelelői – Várady szemszögéből nézve. Vagyis ismétlődő, komplex geometriai formák alkotják a kép kompozícióját, amik a következő lépésben már a művek hátterébe húzódnak vissza, átadva a helyet a realista módon megfestett alakoknak. Ezzel Várady egy olyan kifejezőeszközt alkalmaz, ami egyszerre szimbolizálja a rendet, harmóniát és a végtelenségbe futó áramlást. 
Várady képeinek tere – melyre a kiállítás címe is felhívja a figyelmet – nem is igazán tér, sokkal inkább közeg. A fraktálok után (és mellett) később felfedezte az interface-t, ahol egymástól időben és térben távollevő dolgokat hozhat egy tér-idő síkba. Így egy képen belül két véglet szembeállítása vált lehetségessé konkrét személyek megidézésével, akik a magas illetve a populáris kultúrát képviselik (A fiatal Wittgenstein, az idős Wittgenstein és Madonna az Interface-ben, 2007).
Az életműben már korábban is volt példa a dolgok ütköztetésére elvont jelek segítségével (Neurózis, ataraxia-sorozat), és legújabb művein is ez a gondolat folytatódik (Ambivalenciák I-II., 2009-2010), létrehozva egy igen komplex, egymásba folyó, ugyanakkor nagyon következetes – és valóban kortárs – művészetet.
A győri kiállítás kurátora Bordács Andrea, a művészről készült monográfia szerzője. A 16 órakor kezdődő megnyitón Készman József művészettörténész vezeti be az odalátogatókat Várady művészetébe.
A kiállítás 2011. január 16-ig lesz látogatható.
A kép adatai: Várady Róbert: A fiatal Wittgenstein, az idős Wittgenstein és Madonna az Interface-ben, 2007, olaj, vászon, 180x140 cm
