A csendélet kortárs értelmezését nyújtja Ujházi Péter egyik műve, mely egyben a műfaj további aspektusát is reprezentálja: a világ egyfajta modellezését, leképezését, ami Ujházi esetében egy szubjektív, sajátos képi mitológia megteremtésével történik. Csendéletének képi elrendezése szakít a műfaj addigi hagyományaival, hiszen a hétköznapok világából származó, de absztrahált, torzított motívumok nem a kompozíció középpontjában, hanem épp ellenkezőleg, egy, a képsík „alatt” elhelyezett centrum körül vannak elhelyezve. Az egyszerre több nézőpontot érvényesítő, sajátos térben megjelenő elemek ilyen elrendezése ugyanakkor szervesen illeszkedik a művész műveinek sorába, melyek együttesen egyfajta vizuális naplóként értelmezhetők. E csendéleten azonban a hétköznapok világában található „mozdulatlan” dolgok és azok viszonyrendszere által felkeltett gondolatok, asszociációk kavarognak a kép keretein túl, melyek így egyfajta narratív jelleget is nyernek.
Kép adatai:
Ujházi Péter: Csendélet - akril, vászon; 120x100cm - 1999
