17. századi virágkora után a csendélet műfaja a modern művészet megejenésétől játszott újra kiemelkedő szerepet. Szimbolikus tartalmaitól, illetve mindenfajta formai megkötöttségtől „felszabadítva” a műfaj a művészi kísérletezés egyik „közkedvelt” terepe lett, és egyben – hagyományosnak tekinthető motívumai mellé újakat is társítva – kitágultak határai is. A legkülönfélébb festői vizsgálódások, invenciók e képekben történő „megtestesülései” a csendélet műfajának újragondolását eredményezik, másfelől pedig egy-egy e műfajban alkotott mű sokszor magát a festői látásmódot is reprezentálja.
Françoise Gilot csendéletei például a kubisztikus absztrakció játékos változatát képviselik: kolorista festőként elsősorban a színekkel kísérletezik szabadon, de a tradicionális elemeket felhasználó, a figurativitás határain mozgó „tárgyegyüttesek” ábrázolása során a megszülető kompozíciókon egy sajátos, kifinomult absztrakt formanyelvet alakít ki.
Kép adatai:
Françoise Gilot: Bőségszaru - olaj, vászon; 40x30 cm - évszám nélkül
