A^RT BLOKK

Szirtes János Szégyen-Titok című, 2004-es installációjában a zsánerkép műfajának egy kortárs párhuzamával találkozhatunk. A multimédia installáció egy jelenetében téli, fagyott, ködös tájban jelenik meg egy nagykabátos nő, a testéhez kötözött székkel. A helyzet könnyen értelmezhető: A titkolni való szégyen valami olyasmi, amiről legszívesebben nem vagy csak kényszeredetten veszünk tudomást. Egyszerre akarunk megszabadulni és vagyunk képtelenek elválni tőle – a szégyen a miénk, ami valami tőlünk teljes mértékben idegen, sőt velünk egyenesen ellentétes dolog (amit itt a szék jelképez). Ahhoz, hogy titkunk megszűnjön fel kéne azt tárnunk, de ez nem történhet meg, hiszen akkor kiderülne szégyenünk.
Ennek a kettősségnek egyfajta elhalás és merev rezignáltság lesz az eredménye – fagyottság és ridegség. Ennek okáról pedig nem akarunk tudomást venni, magunk előtt is elfedjük – ködbe vonjuk – és elfordulunk tőle.