A csendélet eredeti elnevezése, a „natura morta” sokat elárul az e műfajba tartozó képek belső működéséről: az elnevezés élettelen jelzője itt nem a halálra vagy elmúlásra utal, hanem a dolgok nyugvására, otthagyottságára, használaton kívüliségére, változatlanságára – ez egyaránt igaz a festmény egészére és a képben megjelenő dolgokra. A festmény semmi másra nem szólítja fel a nézőt, mint ezek szemlélésére, egy sajátos esztétikai tapasztalatot nyújtva ezzel. A csendélet magában való nyugvásában bevonja a nézőt saját világába, hogy a benne megjelenő tárgyakról kiderüljön, hogy valójában egy festménnyel van dolgunk, ami elhiteti magáról, hogy tényleges dolgok jelennek meg rajta – a csendélet ereje ebben, a benne rejlő kettős-világban keresendő.
Herman Levente „Iván szőnyege” című képe is egyfajta csendéletként értelmezhető, melyben nemcsak a tárgyak, hanem az egész Herman által felidézett világ és helyzet egy örök nyugvópontba szorult: a festményen megjelenő minden tárgy Rettegett Iván és fiának tragédiájának feldolgozhatatlanságát mutatják be. A képben feszülő őrület éppen a tárgyak nyugvásában, otthagyottságában jelenik meg.
Kép adatai: Herman Levente - Iván szőnyege
2010 olaj, vászon
80x80cm
130
2011.05.10. 22:07
Címkék: csendélet
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://artblokk.blog.hu/api/trackback/id/tr432894337
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.