Következő témánk, amiről e héten a blogon szó lesz, a csendélet, mely – mint a korábbiakban tárgyalt műfajok is – szintén több száz éves hagyományokra tekint vissza. A csendélet ugyan a régen felállított (és egészen a modern művészetig érvényben lévő) műfaji hierarchia „alján” helyezkedett el, ám önálló kifejezési formái és tartalmi vonatkozásai az idők során egyre szerteágazóbbá váltak, és alműfajai bontakoztak ki. Az egyik ilyen alműfaj, mellyel igen gyakran találkozni, a virágcsendélet: a növények azonban eredetileg sem tetszetős mivoltuk folytán váltak az ábrázolás tárgyává, hanem a hozzájuk társított szimbolikus tartalom hordozói voltak. 
Míg ez a virágszimbolika régen elsősorban a vallásos meditáció elősegítését szolgálta, addig egy speciálisan kortárs problémával szembesíti a nézőt – egy kvázi-virágszimbolikát alkalmazva – aatoth franyo, amikor sajátos képi világot teremtő művészetében a pachypodium nevű kaktuszszerű növényt jeleníti meg önálló csendéletként: e növény ugyanis lehullajtva savas leveleit, minden élőlényt kipusztít környezetéből, hogy magának kaparinthassa meg az összes táplálékot – így válhat a mai akarnok, törtető emberek aatoth-féle ironikus szimbólumává.
Kép adatai:
aatoth franyo: Pachypodium 1 - olaj, vászon; 35x35cm - 2009
