A^RT BLOKK

Önarcképekkel foglalkozó blogbejegyzéseinket egy olyan poszttal zárjuk, mely az önarckép és a portré lényegét vizsgálja Szirtes János „Szubjektív erő” című képe kapcsán. A portrét azért említjük, mert minden önarckép portré és bizonyos szempontból minden portré részben önarckép is. Továbbá a portréban olyan tulajdonságok összpontosulnak, melyek a művészetnek is alapvető lényegét jelentik – nem véletlenül kötik a portré műfajához a festészet kialakulását (a harcba induló kedvesének sziluettjét a falra rajzoló lány ókori görög története).
Az önarckép olyan kép, mely a személyt önmagáért, a kép egészét a személy köré rendezve jeleníti meg. A személy alatt itt a legmélyebb lényeget, a szubjektumot kell értenünk. Az önarckép pedig nem más, mint ennek a szubjektumnak a képben való megjelenése. A szubjektum jeleníti meg a szubjektumot – a festő önmagát festi. Éppen ebben az aktusban rejlik az önarckép ereje: a képnek önmaga a tárgya, az jelenik meg benne, amit jelöl. Festő és képe egyenlővé, felcserélhetővé válik.
Ez az egyenlőség pedig a hasonlóságon alapszik, de nem a külső jegyek hasonlóságán. Gondoljunk csak az olyan önarcképekre, ahol a festő eltorzítja saját képmását vagy egy fiktív térben jeleníti meg magát, stb.. A hangsúly a szubjektumok hasonlóságán van – a festő és képének lényegének hasonlóságán. Az önarckép tehát egyfajta helyettesítő, felidéző szerepet tölt be – a szubjektum képben való megjelenése felidézi az őt megjelenítő szubjektumot. Ez azonban csak akkor válik teljessé, ha az önarckép leválik a festőről. Az önarckép csak akkor képes felidézni a festő képét, emlékeztetni rá, ha az távol van – csak így válhat azonossá, felcserélhetővé a két szubjektum. Az önarckép így tudja jelenvalóvá tenni a távollévő festőt, méghozzá saját képében.
Szirtes János „Szubjektív erő” című képében éppen az eddig leírtakra játszik rá. A képen (be)festett önmaga jelenik meg egy fotón. A fotóra pedig még inkább igazak a fent leírtak. Szirtes a lehető legpontosabb festett mását adja önmagának (hiszen saját testét festette be), amit aztán lefotóz, létrehozva ezzel a lehető legprecízebb és kétszeres önportrét – amin meg sem jelenik. Tudjuk, hogy Szirtes van a képen, elhisszük neki, elfogadjuk a művész jelenlétét. Eközben valójában egy fotót látunk, amin csak festett mása jelenik meg a művésznek – amit (fotóról lévén szó) legjobb esetben is egy időzített kamera készített.

A kép adatai: Szirtes János - Szubjektív erő
                    2010, tintasugaras nyomat, vásznon
                    90x80 cm