A blogon a következő néhány bejegyzés a nagy hagyományokra visszatekintő portré műfaján belül is külön csoportot alkotó önarcképekről és azok többféle megjelenési módjairól szól majd.
Az önarcképek mint művészi (ön)reprezentációk a művészi énkép „megtestesüléseiként” is értelmezhetők, és az önreflexió egyik legexplicitebb módját képviselhetik.
Győrffy László műveinek sorában sorra találkozhatunk önreprezentációjának különböző fajtáival, előszeretettel ábrázolja önmagát különféle „szituációkban”, melyek a legtöbb esetben visszataszító benyomást keltenek. A blogon korábban már említett Önarcképén eltorzult grimaszba merevedve, valós életkoránál jóval idősebben ábrázolta önmagát (48-as bejegyzés), máshol teste megcsonkítva, elhagyatva hever a földön. A képromboló negatív szerepébe bújva saját alkotásait semmisíti meg, vagy akár egy női alakon ismerhetjük fel rejtett portréját. Mindez összhangban van Győrffy művészetének egészével: a destruktív gesztusok, negatív szerepek az ember testbe zártságát és kiszolgáltatottságát, illetve magát a művész-létnek egy pesszimista, visszás szemléletét reprezentálják önarcképein keresztül is.
Kép adatai:
Győrffy László: Két kurátor köldökzsinórra leselkedik - olaj, vászon; 100x85cm - évszám nélkül
