Csiszér Zsuzsi legújabb művei között egy olyan szimbólumként értelmezhető motívum az összekötő kapocs, mellyel önfeltárásának útja során most egyén és közösség kapcsolatát is vizsgálhatja, és helyezheti új megvilágításba. 
A Kiscelli Múzeum különleges kiállítótermét, a Templomteret kihasználva Csiszér egy vagont állított ki műtárgyként. Az így létrehozott installációval egy összetett, komplex kérdésfelvetést helyez a középpontba.
Az installációról már korábban is szó esett a blogon (Komlovszky-Szvet Tamás Időzített tere kapcsán), egy olyan műfajról van tehát szó, mely helyspecifikus, térbe komponált, és a dolgok közti kölcsönhatások révén lép „működésbe”.
A vagont megpillantva elsőként az utazást juttatja eszünkbe: a vonat az egyik leggyakrabban használt tömegközlekedési eszköz, mellyel nagyobb távolságok között tehető meg az út.
A Kiscelli Múzeumban tett utazás során azonban nemcsak fizikailag távolodunk otthonunktól, hanem belsőkben is megkezdődik egyfajta átlényegülés, vagy – ahogy a kiállítás címe is utal erre – Átjárás a különböző dolgok között, rálátás nyílik az addigi életünkre, a minket foglalkoztató aktuális problémákra.
A jármű határait a vagon ablakai képezik, melyek azonban amellett, hogy választóvonalak, a jármű burkolatát képezik, és összetartják azt, össze is kapcsolják a benne utazókat.
A vonat egy másik specifikuma a többi tömegközlekedési eszközhöz képest, hogy rögzített pályán halad, így az emberi sors szimbóluma is lehet egyben. Csiszér viszont az installálás során elmozdította a képzeletbeli „sínekről”: a kiállított vagon alatt ugyanis mintegy „megnyílik” a talaj, elnyeli azt a föld. Az érzelmi és szellemi területeken való áthaladás szimbólumával így is hangsúlyozza az alászállást, alámerülést. 
Ez az alászállás ugyanakkor nem egyéni, hiszen a véletlenszerűen összeverbuválódott emberi közösségben különböző emberek, életek, sorsok válnak rövidebb-hosszabb időre közössé, melyek így mindenfajta személyes gondolkodást, önanalízist „egyetemes” érvényűvé avatnak, és felvetik azt a sarkalatos kérdést, hogy milyen mértékben lehet az egyéné saját gondolkodás- és látásmódja, és mennyire befolyásolja azt a közösségé.
A Kiscelli Múzeumban látható installáció tág asszociációs mezőt nyit meg, mégis önmagában kifejezi ezen alkalmi sorsközösségek kapcsán felmerülő kérdések komplexitását. Emellett a Várfok Galériában kiállított legújabb festmények sík felületén másfajta formát öltenek a fentebb vázolt gondolatok. Ezeken az úgynevezett festett kollázsokon Csiszér vizuális emlékek pillanatképeinek töredékeit fűzte egymásra és ezáltal az emlékek, gondolatok és érzések között új összefüggések tárulnak fel.
Képek adatai:
Csiszér Zsuzsi: Átjárás (installáció) - Kiscelli Múzeum, 2011
Csiszér Zsuzsi: Dal - olaj, vászon; 200x200 cm - 2011
