A régen pusztán gyakorlati célokhoz vagy tanulmányrajzokhoz alkalmazott technikák közül az idők során több művészi rangra emelkedett, és önálló művészi kifejezőeszközzé vált – így volt ez a tollrajz egyik fajtájának, a tusrajz esetében is.
A kínaiak által elsősorban íráshoz használt tus a 20. században előállított fényes, mélyfekete tusokhoz képest matt, feketesége pedig az alapanyagául szolgáló lámpakorom tisztítási fokától függ, melyet azután gumiarábikummal illetve sellakkal kevernek.
Nagyon vékony vonalak húzhatók ezzel a grafikai eszközzel, melyhez korábban nádszálat, később tollat használtak; ecsettel viszont foltszerűen is felépíthető a kompozíció. A tusrajzok benedvesített papírra is készülhetnek, illetve az elkészült rajzot a vonalak vizes ecsettel történő elmosásával lavírozhatják, hogy elérjék el a kívánt művészi hatást.
A tus is kombinálható más technikákkal, ahogyan például Győrffy László több grafikai technikát vegyítő munkáin is látható, melyekről más esett szó a blogon (92-es bejegyzés), míg máshol, például Rozsda Endrénél vagy Françoise Gilot-nál önállóan alkalmazva, a fekete-fehér kontrasztjára épülő kompozíciók kalligrafikus, szinte egy vonallal meghúzott, vagy épp geometrizált rajzolatukkal bizonyítják e technika önálló és sajátos kifejezőerejét.
Kép adatai: Françoise Gilot: Az árnyék és a fény tánca - tus, papír; 56x76cm - évszám nélkül
