A technikai innovációk a 20. század derekán a szintetikus alapanyagú akrilfestékkel gyarapították a művészi eszközök sorát. Az akrillal való festés, mivel gyorsabban szárad az olajfestéknél, nagyobb technikai felkészültséget kíván meg a művésztől, ugyanakkor az olajhoz hasonlóan sokféle felületen alkalmazható: a leggyakoribb vászon-hordozó mellett Ujházi Péter például fára, Győrffy László kartonra, papírra fest vele, Martin C. Herbst egyes művein pedig fémre.
Vastagon felhordva az akril plasztikus effektusok kialakítására alkalmas, vékony rétegben viszont az akvarellhez hasonlóan egészen áttetszőek a színek: Szirtes János A minta metamorfózisa-sorozatának durva, vagy Csiszér Zsuzsi „lemezborítóinak” finom vásznain a festék e tulajdonságát építik bele a műbe az alkotók, vagy más technikákkal – olajjal (Kaszás Réka), akvarellel, tussal (Győrffy László) – párosítva, kísérletezve speciális művészi kifejezőeszközként alkalmazzák.
Kép adatai:
Csiszér Zsuzsi: Lemezborító 12/5 - akril, vászon; 120x120cm - 2001
