A^RT BLOKK

Ray Monde művészetének főbb jellemzőiről egy korábbi bejegyzésben (30-as) már szó esett. Ebben Ray Monde művészetének középpontjaként az emberi testet jelöltük meg, melyek rendkívül intenzív erotikus kisugárzással bírnak. Jelen esetben ennek az erotikának mibenlétét kívánjuk tovább vizsgálni, hiszen egyes esetekben a köztudatban élő „erotika” fogalma nem is állhatna távolabb a művész egyes festményeitől.

Mindjárt az elején pontosításra szorul saját definíciónk: pontosabb megfogalmazás, ha a művész fő motívumaként nem az emberi testet, hanem a „Test”-et jelöljük meg. Ray Monde képeinek izzó erotikája ugyanis éppen a testek beazonosíthatatlanságában, névtelenségükben, arc nélküliségükben keresendő. Igen fontos mozzanata ez a művész festményeinek: az alakoknak ugyanis ha van is arca, akkor is csak jelzésszerű, nem személyhez köthető – már ha egész testet, és nem csak egy  testrészt ábrázoló képről beszélünk. Ebben az esetben felvetésünk pedig még biztosabb lábakon áll.

A testek mozgása, testtartása, formája, az arc nélküli testek – torzók - azok, amelyek megszólítják a néző, a művész, az ember ösztönlényét. A személyiségükről, identitásukról levált, azoktól megtisztult testek így a vegytiszta, önmagában való erotika jelképeivé, sőt megtestesítőivé válnak. Ez által Ray Monde művészetével kapcsolatban az „elemi erotika” jelző használata több szinten is érvényesül: egyrészt tehát a szemlélőben az elemit, az ösztönit megszólító, másrészt pedig a letisztult erotikát jelölik.

Fontos tehát különbséget tennünk a fentiekben kifejtett erotika és - a Ray Mondnál oly fontos - szerelemhez köthető erotika között. Ha a művész festményeit, testeit ebből a szempontból vizsgáljuk máris egészen más megvilágításba kerülnek groteszk pózba merevedett alakjai, óriásira nagyított kezei, lábai, a néhol félelmetes, már-már visszataszító, egészen állatira emlékeztető külsejű testek. A testeknek ez a „kegyetlen” kezelése, a színeknek egyes esetekben a brutalitás benyomását keltő agresszivitása mind visszavezethető és összeegyeztethető a már említett egészen fundamentális, ösztöni erotikával. Fontos azonban szem előtt tartani a fentiekben leírtakat, miszerint Ray Monde erotikája önmagában való, nem (!) pedig önmagáért, tehát nem öncélú, a bujaság erotikája ez! A művész a testek, az anyag természetes, nemeken felül álló erotikájára épít – bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy Ray Monde a Természet Erotikáját festi meg.

Így békíthető össze a művész első pillantásra visszataszítónak ható, groteszkbe hajló és a természetet jelképező zöldben, szerelemben összefonódó alakjai. Ray Monde a Testen keresztül a tiszta Erotikát festi meg.


Képek adatai: Ray Monde
- Vörös férfi háttal II; vegyes technika, vászon,
                              150x140cm
- Kéz fekete háttérben; 1999, vegyes technika, vászon,
                                  180x100cm
- Forest Love No. 1.; 2008, vegyes technika, vászon,
                              130x100 cm