Mulasics László művészetét az 1980-as évek második felétől egy elmélyült, meditatív hangvétel határozza meg, mely szerves folytatása a belső tartalmak kifejezésére irányuló törekvésének, ami már pályakezdő, az európai új szenzibilitás hullámához köthető figuratív, narratív képeit is jellemezte.
Mulasics számára a heves festészet impulzív, vad ecsetvonásoktól és színektől túlcsorduló világából a kilépést az ősi enkausztika, vagy viaszfestés technikájának újra felfedezése hozta meg (9-es bejegyzés). Ez a módszer bonyolultsága révén nagyobb előzetes felkészülést, határozott koncepciót és az alkotás során erős koncentrációt igényel, elengedhetetlen hozzá egyfajta meditatív állapot. Az így létrejött „lecsendesedett művek” megdermedt viaszfelületének mozdulatlansága az állandóság érzésével vonja körül a tárgyakat. A ’80-as évek második felétől kialakuló archaikus szimbólumokból, geometrikus, olykor figuratív motívumokból álló formanyelvének elemei egyre elvontabb, absztrakt jelekké válnak, melyek jelentése sokrétű, tágítva az asszociációs mezőt. 
Kulcsfontosságú a motívumok elrendezése, a struktúrák megjelenése, melyekhez a zenei képzettségű művész számára a dolgok ritmusa, ritmikus ismétlődése szolgált mintául; de ugyanilyen számottevő a művek igen összetett „alapja” is.
Egyrészt technikai értelemben, hiszen a különféle anyagok, arany- és ezüst füstlemezek, zománc, fém beépítése, a viasz segítségével történő plasztikus elemek kialakítása, és olajfestékkel való kombinálása, a hagyományos vagy régi anyagok mellett az új médiumok, a fotó, a print felhasználása folyamatos kísérletezés eredményei.
Másrészt főleg a '90-as évek elején az egészen visszafogott színekkel – fekete vagy bézs enkausztikával - megfestett alapnak, mely nem a motívumok egyszerű „hátterét” alkotja, hanem egyenértékű része az egymást kiegészítő formákból álló szövetnek, mozdulatlansága, homogenitása csak látszólagos. Közelebbről nézve valami örökös mozgás érzetét kelti a személőben, s a jelent nem kimerevíti, hanem összekapcsolja a múlttal és a jövővel, időtlenné avatva a művet..
A hosszas előzetes felkészülést igénylő alkotás során különböző anyagok és a sablonok segítségével rajzolt alapok, motívumok mind külön rétegben kerülnek fel a vászonra, melyek szinte misztikus, rekonstruálhatatlan folyamattá teszik az alkotást.
Mulasics rétegekből felépülő, sajátos felületű művein a látvány pontosan mérlegelt megszervezésével, harmóniába rendezésével hozta létre elvont, metafizikus festészetét.
A megújult Várfok Galéria felavató kiállításával Mulasics László ezen jellegzetes, 1988 és 1998 közötti korszakában készült műveivel emlékezik meg a művész halálának 10. évfordulójára, és a festmények mellett, Mulasics sokrétű anyaghasználatát kiemelve, kevéssé ismert grafikai munkákba, ólomöntvényeibe is betekintést nyújt. A január 24-én, hétfőn 18 órakor nyíló kiállítást Pataki Gábor művészettörténész nyitja meg.
Kép adatai: Mulasics László: Az utolsó völgy - enkausztika, olaj, gipsz, arany fólia, vászon; 100x120cm - 1992
