aatoth franyo jellegzetes vörös háttere (2-es bejegyzés) előtt képregényszerűen kirajzolódó történeteivel az elbeszélő műfaj kibontakoztatása helyett inkább asszociációs játékra hívja a nézőt. Fő témáját, az emberi kapcsolatokat és viselkedésmintákat bemutató „villanásaiban” olykor játékos formában tárja elénk mondanivalóját, legtöbbször azonban fanyar humorral tart tükröt a mai társadalom elé. A művek frappáns mivoltát, meghökkentő erejét a sajátos (legtöbbször a perspektívát is nélkülöző) kompozíciók mellett a motívumok lényegre való redukálásával éri el, ami az emberi alakok esetében a legszembetűnőbb.
Az (emberi) testeket legtöbbször a barlangrajzokra emlékeztető sematizálással, stilizálással ábrázolja aatoth, és még konkrét személy esetében sem hoz létre teljesen egyénített arcot, kizárólag a címből derül fény annak kilétére (Cecilia et Carla, 2009). Ez ugyanakkor nagyon is tudatos eszköz, hiszen képeit egyfajta egyetemes vonatkozású „jellemrajzként”, vagy történetként lehet értelmezni, melyek ugyan nem erkölcsi tanmesék illusztrációi, de ironikus hangnemükkel tanulságul szolgálhatnak a nézőnek. A sokat utazott művész szándékolt sematizmusával arra is utalhat, hogy a mai társadalomban élő ember problémája, viselkedésmódja „interkontinentális” jelenség, vagyis nem kötődik egyetlen nemzethez, helyhez, sőt kontinenshez sem, hanem az egész világon egyaránt érvényes lehet.
aatoth stilizált alakjainak kontúrjait sokszor tovább redukálja: például nem jeleníti meg az egész testet, pusztán egyes részeit. E „csonkítások” azonban nem brutalitásból fakadnak, hanem a művészi kifejezést szolgálják. 
Legújabb művei egy részének merész hosszúkás formátumán konzekvensen kettévágja a női testet, aktot: a humoros, több soros címadással egészíti ki a női szexualitás köré rendeződő jelenetek narrativáját. Máshol bizonyos testrészeket szimbólumokkal helyettesít: a fej, az emberi gondolkodás központjának helyére a Káromkodó nő billegő székekkel (2009) 
című művön egy hangszóró kerül, így a szitkot szinte kihalljuk a képből. A játékosabb témák mellett aatoth a hatalomért, érvényesülésért harcoló arctalan, sötét színekkel megfestett alakokat is fest, akiket eltúlzott komorságuk tulajdonképpen önmaguk paródiájává tesz például a Gravitáció-érzékenység II. című művön.
Annak ellenére, hogy úgy tűnik, aatoth könnyedén játszik az emberi testtel, a bábuszerű (fél)alakokkal, a színezéssel inkább olyan benyomásokat kelt a nézőben, melyek a figyelem irányítását és az asszociáció elindítását szolgálják.
A kantoni Képzőművészeti Akadémián január 11-én nyílik a művész egyéni kiállítása, mely legújabb műveiből mutat be egy válogatást. A kiállításon szereplő képek egy részét a hazai nagyközönség is láthatta 2010-ben a Várfok Galériában.
A képek adatai (sorban):
Cecilia és Carla - 2009 - olaj, vászon - 41x84cm
Az egy kg tartalmú húsvét utáni csokoládédoboz megszerzését remélő, teraszon napozó nő a négy zokogó férfi delegációját fogadja - 2010 - olaj, vászon - 30x90cm
Káromkodó nő billegő székekkel - 2009 - olaj, vászon - 75x105cm
