Csendélettel foglalkozó bejegyzéseink lezárásként egy olyan témával foglalkozunk, mely egyfelől egy átfogó problémát érint, másfelől túl is mutat nemcsak a műfaj, hanem a különböző művészeti ágak határain is – jelen keretek között néhány példát felvillantva próbáljuk érzékeltetni e téma jelentőségét, különböző aspektusait, és korszakokon átívelő hagyományait. 
A gyakran virág- vagy gyümölcscsendélet formájában megjelenő úgynevezett vanitasok a műfaj azon oldalát reprezentálják, mellyel a dolgok – és egyáltalán a földi élet – hiábavalóságát fejezték ki. Győrffy László Elő az egyenletekkel című (többszörös kép-a-kép kompozíciót alkalmazó) művén egy ilyen vanitas ugyan nem önállóan jelenik meg, de az összetett kompozíció bal alsó sarkába elhelyezett „részletként” a „főjelenetet” értelmezi, illetve egészíti ki. Az egyik legkorábbi, Caravaggio trompe l’oeil-szerűen megfestett gyümölcscsendéletéhez hasonlóan, Győrffy művén is csak közelebbről megnézve tűnik fel, hogy az első pillantásra szépnek, épnek látszó gyümölcsöket belül valójában férgek rágják szét, s így a képen ábrázolt, a férfi és nő viszonyát komplexen vizsgáló tárgyat önmagában is kifejezheti.
A vanitas-csendéletek másik leggyakoribb eleme a koponya, ami ugyanakkor a halálra való emlékeztetés, a memento mori fő motívuma is – ez szintén Győrffy egyik művével illusztrálható, és egyben tovább is vezet a mulandóság-tematika kifejtésében. A listán Győrffy saját „mestereinek” tartott művészek nevei sorakoznak egymás alatt. A grafika alsó részén e mesterek művészetének géniuszát jelképező szárnyas, villanykörte „fejű” lény látható, felül viszont – a kompozíciót mintegy uralva – egy ijesztő csontváz. A végesség tudatát enyhítik a művön szereplő „gegek” (például a csontváz kezében tartott kétfejű, felboncolt maci), így próbál meg fricskát mutatni az elkerülhetetlennek: a művészek ugyan valóban meghalnak, hiszen emberek (erre utal, hogy nevük mellett születésük éve nem, csak haláluk éve szerepel), alkotásaik révén azonban az örökkévalóság ígérete kecsegtet.
További két példánk a koponya más-más szerepeiből (illetve a képzőművészeti ábrázolások eltérő „felhasználásából”) nyújt ízelítőt. A 16. századi manierista festő, Parmigianino ihlette meg Martin C. Herbst-et: acél-gömbökön ábrázolt portré-sorozata között az egyik egy koponyát ábrázol, mely a manierista mester (technikai felkészültségét is bizonyító) görbe tükörben ábrázolt önarcképére utal vissza. A technikai bravúron túl azonban Herbst a koponya megfestésével (a középkori Haláltáncok főszereplőjének) Akárkinek a portréját alkotta meg.
A másik művészhez szintén egy híres előkép kapcsolható, melyről ez esetben konkrét képi idézetet emel át: Várady Róbert ifjabb Hans Holbein híres Követek című képéről sajátítja ki azt a (szintén különleges technikai megoldással megfestett) anamorfikus formát, melyet csak bizonyos szögből nézve válik láthatóvá a „szabályos” koponya. E koponya által felidézett mondanivaló a Holbein árnya című művén bontakozik ki: az alakok árnyékaként azzal a „tudattal” szembesíti a nézőt, amitől az életben nem szabadulhat meg.
Az elődökre való hivatkozások, a különböző képi idézetek megjelenése mellett (és ellenére) egy fontos különbséget kell tenni a kortárs memento mori ábrázolások kapcsán: mint az említett példák is bizonyítják, ezek már a legtöbb esetben semmilyen vallási kontextussal nem rendelkeznek. Moralizáló hangnemük nem egy, a nyugati kultúrában általánosan elfogadott közösség által meghatározott erkölcsös életrend betartására, illetve a bűnös élet „következményeire” figyelmeztetnek, ahogyan korábban. Ugyanakkor nem feltétlenül kötődnek egy mai, a fogyasztói társadalmat kritizáló attitűdhöz (habár éppen az anyagi javak előtérbe helyezése, felhalmozása, mely olyannyira jellemző korunkra, különösen aktuálissá teheti az életszemlélet megváltoztatására történő ez irányú felszólítást, és más esetben meg is jelenhet a téma ezen vonatkozása is); összességében tehát e tematikában elsősorban a mindenkire egyetemesen vonatkozó – és kikerülhetetlen – tapasztalat fogalmazódik meg, s emlékezteti az embert saját halandóságára.
Képek adatai:
Győrffy László: Elő az egyenletekkel - olaj, vászon; 70x110cm - 2007
Győrffy László: A lista III - akvarell, tus, papír; 30x21cm - 2005
Martin C. Herbst: ReRe2: Parmigianino koponya gömb 1 - olaj, acél, lakk; 30x0cm - 2007
Várady Róbert: Holbein árnya - olaj, vászon; 180x140cm - 2004
